Előző

20. oldal

Következő

Ugyanakkor dunai flottillájával maga is lehajózott Mauternbe, és megadásra késztette lsanrichot. Isanrich azonban átszökött Mojmirhoz, és rövidesen morva csapatokkal kelt át a Dunán országrészébe. Ez a 899 őszén lefolyt támadás azt eredményezte, hogy Alsó-Ausztria, valamint az ettől keletre fekvő Felső-Pannónia kisiklott a császár kezéből, és morvák keltek át a Dunán túlra. Ez azt Is jelentette, hogy a Dunántúl politikailag meghasonlott, és az egész Pannónia védelmével megbízott Braszlav visszaszorult Alsó-Pannóniába. Braszláv most bizonyára szívesen vette volna, ha magyar szövetségesei nem Itáliában harcolnak, hanem a morvák ellen segítik meg.
Ebben a helyzetben, 899. december 8-án következett be Arnulf császár halála, gátszakadást idézve elő a birodalom határán. A kutyára esküdött szövetség a szerződő fél halálával megszűnt, viszont a magyaroknak az adott időpontban szabad átjárásuk volt Pannónián át. Árpádnak és Kurszánnak elég volt az itáliai sereg hazatérését bevárni, és a hazavonulást a támadó morvákkal szemben további csapatokkal fedezni. 900 nyarán a Braszlav területén hazatérő és Pannóniába átkelő magyarok kisebb harcokkal kezükre kerítették egész Pannóniát. Jellemző, hogy míg a Fuldai Évkönyvek a frankok minden kisebb háborújáról, belső konfliktusáról részletesen beszámolnak, addig Iannoniai frank-magyar háborúról vagy Braszlav dux ellenállásáról semmit sem írnak. Csak mellékesen vetik oda, a magyarok 900. évi, bajorországi kalandozásának leírása után, hogy a magyarok "visszatértek oda, ahonnan jöttek, sajátjukba, Pannoniába, a bajorok pedig‚ országuk megvédésére igen erős várat építettek az Enns folyó partján". Liudprand is csak úgy emlékezik vissza, hogy az Arnulf halálát követő évben (900) a magyarok elfoglalták a bajor végeket, ami a Regino említette "karantán végek", illetve Pannónia megszállását jelenti. Theotmár salzburgi érsek 900. július 15. táján írt levele éppen a megszállás időpontjában kelhetett; híre még el sem jutott hozzá. A magyarokról elmondja, hogy Itáliából éppen kivonultak, és szabaddá vált a Rómába. vezető út, Pannóniát illetően pedig csak a morvák pusztításáról szól, akik elbeszélése szerint "némelyeket fogságba