Előző

19. oldal

Következő

A magyar fejedelmek a gyakorlatnak megfelelően valószínűleg Árpád egyik fiát állították a sereg élére. Az 5000 főre becsült sereg Pannónián, nyilván a Braszlavtól kapott vezetőkkel, szabadon kelt át, és valószínűleg azon a római úton haladt Aquileia felé, amelyet a 10-11. századi források "strata Ungarorum"-nak, a magyarok útjának neveztek. Ez az út nem érintette a pannóniai központokat, Sziszeket és Zalavárt, hanem a kettő között húzódva, Zágrábtól kezdve a Száva déli oldalán haladt. A magyar sereg Aquileiánál kiérve Lombardiába először a Pótól északra fekvő síkságon át, Milánóig és Paviáig, Berengár fővárosáig nyomult elő, és amikor Berengár nagyobb számú, tarka nemzetiségű serege összeállt, visszavonultak a Brenta folyó keleti partjára. Az olaszok a visszavonulást menekülésnek vélték, és mit sem sejtve táboroztak a jobb parton, amikor szeptember 24-én a magyarok váratlanul visszafordulva táborukat több oldalról megtámadták, és tönkreverték Berengár seregét. Ezután akadály nélkül kalandozhatták be a Pótól északra és délre levő síkságot. Az enyhe olasz tél és a gazdag zsákmányszerzés lehetősége a következő tavaszra is ott marasztalta őket. Az egy évig tartó kalandozás során nyugaton Vercelliig és a Piemonti-Alpokig jutottak el, délen Reggio és Modena esett kezükre, és Bolognáig pusztítottak. Ez a hadjárat váltotta ki az ismert fohászt: "A magyarok nyilaitól szabadíts meg, Uram !" 900. június 29-én egy csapatuk Velencébe is megkísérelt behatolni. A várost a tengertől elválasztó Lidó homokszigeteinek láncolatán át lóháton és bőrcsónakokon közelítették meg, de a Rialtót nem sikerült elérniük, mert Péter doge hajóhaddal vonult ellenük. Végül Is Berengár követel útján sok pénzt és túszokat Ígért a magyaroknak, ha elvonulnak, amit június végén el Is fogadtak.
Amíg a magyar sereg Itáliában kalandozott, olyan események történtek a Duna völgyében, amelyek megváltoztatták az itteni helyzetet. A Morvaországgal határos ostmarki részen Isanrich gróf a császár ellen támadt. A lázadó Isanrich Aribónak, Ostmark Duna menti kormányzójának volt a fia, s már korábban is mindketten morva segítséget vettek igénybe tartományuralmuk biztosítására. A Császár erre 899 nyara tájt két helyen támadott. Pusztító sereget küldött Morvaországba, amely kiszabadította a bátyja által egy várban körülzárt II. Szvatoplukot, és Morvaország végvidékén védőőrizetbe vette.