Előző

18. oldal

Következő

A magyar-morva barátkozásra világosan utal Theotmár érsek levelében. sőt azt is felhozza, hogy a morva-szlávok egy része a magyarokkal társul, és magyar módra borotválja fejét. Az a körülmény, hogy Morvaországban 898-899-ben a pápa engedélyével egy érseket és három püspököt szenteltek fel -köztük bizonyára a nyitrait is -‚valószínűsíti, hogy az adott időpontig béke honolt a magyar és morva fejedelemség között, s zálogaként az erdélyi só szállítása újból megindulhatott Morvaországba.A magyar fejedelmek tartózkodása a katonai beavatkozásoktól annál feltűnőbb jelenség, mert a nyugati szomszédok között kiújultak az ádáz harcok, és a belülről meghasonlott morva fejedelemség hódított területei ezekben az években szakadtak le.
A cseh főemberek már 895 nyarán megjelentek Arnulf előtt, és hódoltak neki. 896 karácsonyán a morvák Is követeket küldtek a császárhoz békekötés végett, de a nyugalmat csak arra használták fel, hogy újból megpróbálják alávetni a cseheket. A csehek követei 897 nyarán Regensburgban kérték Arnulfot, hogy segítse meg őket a morvákkal szemben. 898-ban, amikor kitört a testvérharc Szvatopluk két fia, Mojmir és II.
Szvatopluk között, Arnulf az utóbbi támogatására két bajor sereget küldött Morvaországba, amely nagy dúlást végzett. A következő év tavaszán a bajorok megismételték pusztító hadjáratukat a morva végek ellen, s Arnulf császár Morvaország meghasonlása láttán megengedhette magának, hogy közvetve beavatkozzék a császári koronáját érintő itáliai fejleményekbe. Maga nem indított hadat, de 899-ben a magyar fejedelemmel szövetségre lépve, egy itáliai hadjáratra felbérelte a magyar sereget.
Az első itáliai kalandozás előzménye az volt, hogy Észak-Itálián Arnulf császár két riválisa, Spoletói Lambert császár és Berengár király osztozott. Lambert 898 novemberében bekövetkezett halálával Berengár -úgy Is, mint Nagy Károly dédunokája -egész Itália császárságát igyekezett megkaparintani, s ebben a helyzetben Arnulf a magyarok segítségével próbálta Berengárt kiütni a nyeregből. 899 tavaszán küldette el követeit az öt éve békében élő magyar fejedelmekhez. Mint Theotmár érsek védekező iratából kiderül, Arnulf a magyarokkal kutyára, nomád módon is megkötötte a szerződést, és a hadjárat előtt ezüstpénzben és szövetekben rótta le ajándékait.