Előző
17. oldal

A 895. évi honfoglalás a Kárpát-medence Duna vonalától keletre eső felének elfoglalását eredményezte, s ez lehetővé tette, hogy a hét magyar és három kabar törzs népe előnyomuljon Erdélyből és a Felső-Tisza-vidékről a Tisza és a Zagyva vonaláig, gyepűelvének hagyva meg a Duna Tisza közét és a Kárpátok erdős vonulatát.
Konstantin császár bedolgozott művébe egy olyan földrajzi leírást, mely szerint "egész Turkia" a Tisza és felsorolt mellékvizei körül terül el. Ezt általában Gábriel görög követ információjára vezetik vissza, aki arra buzdította a magyarokat, hogy támadják meg a besenyőket, és foglalják vissza régi hazájukat. Noha ezt a követséget többnyire 927 utánra helyezik, sokkal valószínűbb az a mértékadó vélemény, amely Bölcs Leó korára teszi. Gábriel olyan képet fest a magyar vezérekről, mint akik a császárnak engedelmeskedéssel tartoztak, amennyiben ő lehetetlent nem követel tőlük, tudniillik Etelköz visszafoglalását és a besenyők elűzését. Ez a látszólag Bizánctól függő viszony igazolhatóan csak Bölcs Leó alatt, 900 körül állt fenn, s pontosan megfelel annak, amit Leó császár Taktika című művében ír: a "türkök. .. arra törekednek, hogy a rómaiak alattvalóinak mutatkozzanak". Való, hogy a magyar fejedelmek a besenyőktől és bolgároktól elszenvedett vereség után erősebben próbáltak Bizáncra támaszkodni, s fő ellenségeik féken tartása fejében hajlandók voltak Leó császárnak jelképes alávetettséget fogadni. Ennek a látszatnak a fenntartása azonban a nyugaton elért hadisikerek nyomán már a 10. század első évtizedében szükségtelenné vált.
A 895. évi honfoglalás a. Fuldai Évkönyvek szerint csak a bolgárokat sújtotta, és a Duna észak- déli vonalától nyugatra úgy folyt tovább az élet, mintha mi sem történt volna.
Arnulf király ugyan biztonsági intézkedéseket tett, amennyiben Zala-várt hűséges pannon-szláv duxára, Braszlavra bízta, maga viszont 896 elején levonult Rómába, hogy császárrá koronáztassa magát.
A magyar fejedelmek, hátukban a besenyőkkel, oldalukban a bolgárokkal, óvakodtak ellenségeik számát szaporítani; nem támadták meg újból Pannóniát, fenntartották a jó viszonyt Szvatopluk idősebbik fiával, II. Mojmirral.