Előző
9. oldal

A kalandozó sereg Preszláv és Madara, körül sok foglyot zsákmányolva indult haza. Az Al-Dunánál várakozó görög hajók útján olyan üzenetet küldtek Leó császárnak, hogy váltsa ki a bolgár foglyokat. A császár erre a. fővárosból megbízottakat küldött Etelközbe, és teljesítette kérésüket.
Ezt a hadjáratot, amelyet bizánci források a 891. évi napfogyatkozás és István pátriárka halála (893) után beszélnek el, 894-re kell tennünk, mert utána, de még a 895. évi besenyő támadást megelőzően, Leó császár és Simeon cár olyan intézkedéseket tett, amelyek hosszabb tengeri utakat igényeltek.
894-ben, amikor a morvaellenes frank -bolgár összefogással szemben egy bolgárellenes bizánci -magyar szövetség jött létre, Szvatopluk csak a természetes szövetségesül kínálkozó magyarokhoz fordulhatott segítségért, hogy kitörjön abból a kereskedelmi zárlatból, amelyet Arnulf Németországtól Bulgáriáig vont vele szemben. A morva fejedelem való színűleg még 894 tavaszán elküldte követeit Árpádhoz és Kurszán kendéhez azzal, hogy indítsanak hadat a Kárpát-medencébe, és támadják meg ellenfeleit, első helyen Pannóniát. Bizonyára ennek a szövetségnek az emléke maradt meg a fehér ló mondában. Bővebb krónikáink szerint Marót (Morva) fejedelem fia, Szvatopluk szerződést kötött Álmos fia Árpáddal és a követként feltüntetett Kündü fia "Kusiddal". A monda szerint Árpád nevében Kusid fehér lovat, nyerget és féket adott Szvatopluk fejedelemnek, és egy csomó füvet, egy korsó vizet és egy marék földet vett tőle. Ez az utóbb ország vételnek magyarázott eljárás valójában egy nomád szerződéskötési rítus volt. Omurtag bolgár kán 815-ben V. Leó császárral keresztény és bolgár szokás szerint kötött békét. A bolgár rítus abból állt, hogy egy kettévágott kutya vérét megízleltók, majd a császár a földre öntött egy kupa vizet, átfordított egy nyerget, megérintett egy féket, és felemelt egy csomó füvet. Hogy ugyanez volt a magyarok szerződésmódja is, az kiderül Theotmár salzburgi érsek leveléből (900), aki a pápánál mentegetődzött a morvák vádja miatt, hogy a frankok 899-ben "kutyára vagy farkasra és más istentelen és pogány dolgokra" esküdtek szövetséget a magyarokkal. Theotmár e vádra azzal válaszolt, hogy azt, amivel őket egyszer vádolták meg, a morvák éveken át többször elkövették a magyarokkal.