Előző

7. oldal

Következő

Regino egy kortárs beszámolója alapján különböztette meg a Kárpát-medence területén a magyarok által először megszállt "pannon ős avar pusztáktól" a "karantán, a morva és a bolgár végeket", azaz a Dunántúlt, a Nyitra-vidéket és a Maros vízi útjának tágabb környékét: Erdélyt és a Dél-alföldet.
Az a körülmény, hogy a Kárpát-medence szomszédos Országok vég-vidéke volt, ahol önálló államalakulatok nem voltak, Jól ismert kellett legyen a magyarok előtt is, akik 862 óta többször megfordultak így egyik vagy másik háborúban álló fél hívására. 862-ben akkor jelentek meg csapataik a keleti frank birodalom területén, amikor Német Lajos Császár fia, Karlmann, "Ostmark" kormányzója morva együttműködéssel apja ellen támadt. 881-ben minden valószínűség szerint Szvatopluk morva fejedelem hívására harcoltak Bécsnél a frankok ellen. A harmadik alkalommal, 892-ben Karlmann fia, Arnulf, a keleti-frank uralkodó hívta segítségül a magyarokat Szvatopluk ellen. Ennek előzménye az volt. hogy 890-ben Arnulf a hűbéresküt megújító Szvatopluknak adta a cseh fejedelemséget, a morva fejedelem azonban Csehország megszállása után rögtön megtagadta az engedelmességet. Arnulf 892 áprilisában a Braszlavval, pannóniai hűbéresével való tanácskozás után a magyar fejedelmek segítségét kérte. Júliusban a frank, pannon-szláv és magyar had már közös erővel dúlta Morvaországot. Bár mindent felégettek, Szvatopluk elkerülte a döntő összecsapást. Mindamellett úgy látszik, hogy Braszlavnak sikerült túl a Dunán, Pozsonyban hídfőállást kiépítenie, amit a németek róla nevezhettek el Brezalauspurcnak, Brezesburgriak. s utóbb Pressburqnak. A négyhetes hadjárat után tüstént morva csapatok kalandoztak Pannóniába, le egészen Sziszekig, Braszlav székhelyéig. Erre Arnulf gazdasági retorziókhoz folyamodott. 892 szeptemberében elküldte követeit Vlagyimir bolgár cárhoz a régi béke megújítására. A követek nem a legrövidebb pannóniai úton mentek Bulgáriába, mert tartottak a Pannóniában kalandozó morváktól, hanem a Száván hajóztak le. A Bulgáriából 893-ball visszatért követek kijárták, hogy a bolgárok szüntessék be a só eladását a morváknak, ami az erdélyi só kereskedelemből való kizárást jelentette. Ez a megállapodás nem csupán egy nélkülözhetetlen közélelmezési cikktől fosztotta meg a morvákat, hanem a morva kereskedők délkelet-európai tevékenységét is megbénította.