Előző
6. oldal

Ez az onogurok eredeti nyelvének megfelelően leginkább bolgár-török lehetett, s talán összekapcsolható vele egy-két magyarországi bolgár-török víznév, mint például Karasó, Krassó 'fekete víz', és a Fertőbe folyó Vulka régi Seleg neve, amely a köztörök szilik 'tiszta' szó bolgár-török alakjával egyezik. Annak megállapítására, hogy magyarul beszélő nép is lett volna közöttük, a honfoglalás utáni magyar helynévanyag nem ad támpontot.
Az avar birodalom bukása után a Kárpát-medence számban legjelentősebb népessége a szláv lett. A szlávok különböző irányból nyomultak az avarok lakta területekre, s ennek megfelelően etnikailag is különböző csoportokra tagolódtak. A források és a szláv eredetű helynevek nyelvi sajátosságai arra engednek következtetni, hogy a Duna vonalától keletre bolgár-szlávok, ettől nyugatra "dunai szlovének" laktak. Az eredetileg a Morva folyó medencéjében lakó nagymorvák mintegy 66 évre kiterjesztették uralmukat a Nyitra vidékén lakó szlovénekre is; ez utóbbiak a nyugati szláv nyelvjárási csoporthoz tartoztak. A Kárpátok északi völgyeiben "fehér horvátok" éltek.
A 9. század közepén még emlegetik a germán eredetű földműves gepidák csekély maradékát, de hogy a Kárpát-medencében hol érték meg a honfoglalást, az még felderítésre vár. A gepidák és langobárdok előtt itt lakott rómaiaknak és hunoknak annál kevésbé élhettek ekkor maradékai, mert ezek még a népvándorlások első időszakában elhagyták a Kárpát-medencét.
A 9. század átmeneti viszonyai között három szomszédos állam terjesztette ki uralmát a Kárpát-medencére.
Pannónia a dunai limes vonaláig a keleti frank birodalom határtartománya, markja lett, Nyitra vidékének szlávjaira 833-ban a nagymorvák terjesztették ki uralmukat, míg a Kárpát-medence területileg legnagyobb, de legkevésbé lakott keleti fele bolgár uralom alá került.
Az Alföld nagy része mindamellett gyepűszerű határvidék volt; ezért írta Nagy Alfréd a Karamitánföld és Bulgária között fekvő pusztának, ezért mondták a nyugatiak avar pusztaságnak, és ezért írta egy mohamedán geográfus 870 körül, hogy a morvák és bolgárok között 10 napi lakatlan járóföld terül el.