Előző

5. oldal

Következő

870 táján a Volga alsó szakaszától keletre nomadizáltak; ez idő tájt a lovakban, marhákban és juhokban, valamint arany- és ezüstedényekben való gazdagságuk közismert volt. Ez volt a fő oka, hogy a 893-ban állataikat elvesztett úzok megrohanták a besenyők országát.
Konstantin császár a besenyők megjelenésekor készített jelentés alapján arról számol be, hogy a feljegyzés ideje (948-950) előtt 55 évvel, tehát 894 táján az úzok a kazárokkal összefogva kiűzték a besenyőket az Urát folyó vidékén levő hazájukból. Valószínű, hogy a besenyők a kazárok ellen viselt, szinte évenként ismétlődő hadjáratukon vettek részt, amikor a váratlan úz támadás érte őket. Állataikat hátrahagyva voltak kénytelenek menekülni, hiszen a Volgán hatalmas juhnyájaikat, tevéiket és minden lovukat át sem tudták volna szállítani. Mikor néhány évtized múlva Ibn Fadhlán átkelt az úzok földjén, nem győzte az egykori Besenyőország juhokban, lovakban és tevékben való gazdagságát ecsetelni, ugyanakkor arról is megemlékezett, hogy egy besenyő néprész, amely az Urát hegység déli lábainál rekedt, szegénységben tengődött.
A Volgán átmenekült besenyők hazátlanokká és nincstelenekké váltak. A Volga-Don köze legfeljebb pihenőhelyet nyújtott nekik, mert dél felől Kazárország, észak felől pedig az erdős sztyepp lakói, a burtászok és volgai bolgárok zárták el az utat. Ebben a helyzetben a besenyőknek nem volt más választásuk, mint átkelni a Donon, és a magyaroktól elragadni azt, amit elvesztettek: legelőt, állatot, új hazát. Azt, hogy ez a besenyőknek sikerült, a Duna-tájon zajló események könnyítették meg.
Az eredeti avarság, mely 800 körül már inkább csak a vezető és harcos rétegben kereshető, elenyészett, viszont adatszerűen igazolható, hogy az avarok közé a 7. század végén benyomult félnomád onogur-bolgárok, akiket az összefoglaló avar név mellett a 870-ben említett "vangar" néven is keresnek, bizonyos területeken tovább éltek. Ilyen volt a Fertő tó tágabb környéke, is ilyen lehetett a Tiszától keletre fekvő terület némely vidéke. Nyelvüket mindmáig biztosan nem ismerjük.