Előző

2. oldal

Következő

A középkorban a puszták népeinek vándorlását részben mitikus okokkal magyarázták - ilyen a griffek támadása és az új hazába vezető szarvas üldözése részben racionális okokkal: az őshazából a nép megsokasodása miatt kiköltözni kényszerült. Az elmúlt évszázad földrajztudománya a népvándorllásokkal kapcsolatban több okot mérlegelt. Belső-Ázsia lassú kiszáradásának feltételezésén túl számoltak rövidebb klímaingadozással is, mely a vizek elapadását, s a legelők megfogyatkozását vonja maga után, az állatok pusztulása okozta táplálékhiány mellett pedig történeti forrásuk alapján - leginkább háborút, ellenséges támadást vettek számba. Egyedi példák tanúsítják, hogy a gyorsan terjeszkedő nomád hatalmak, mint a türk és a mongol, népek elmozdulását idézték elő, de más okok is például egy hadvezér és zsákmányra éhes harcosainak váratlan győzelme ilyen következményekkel járhattak.
Az egyedi kiváltó okok mellett nem hagyhatunk szó nélkül egy tényezőt, amely nomád társadalmak belső viszonyaiból fakad. Világtörténelmi példák tanítják, hogy az állattenyésztés Útjára lépett ősnépek (indoeurópaiak, sémi népek) környezetükhöz képest gyorsabb szaporodásnak indultak. Az állattenyésztés ugyanis nem Csupán állandó, egyenletes táplálkozást tesz lehetővé, hanem a tej és tejtermékek révén olyan táplálékot biztosít, amely vitaminokban és elemi tápanyagokban való gazdagsága miatt a csecsemő- és gyermekkori halandóság csökkenését és a szervezet ellenálló-képességének növekedését vonja maga után. Ugyanakkor az állatállomány kedvező körülmények között gyorsan felszaporítható, s ennek gyakorlatilag csak a legelőhiány szab határt. Ezzel elérkeztünk a kérdés csomópontjához. A nomád gazdálkodás alapja a legelő birtoklása. Az állattenyésztés gyakori ‚ "túltermelése" ugyanúgy legelőhiányhoz vezet, és harcokat vált ki a legelő birtoklásáért, mint az aszály okozta legelőcsökkenés, s a legelőért vívott harcokból az egyik fél vesztesen kerül ki. Nomád gyakorlat szerint a vesztes törzset, "elrendezik", az aulokat és a jószágot szétosztják a győztes főemberek egymás között, egyik-másik megvert törzsnek vagy törzsszövetségnek azonban sikerül elmenekülnie, s mivel a Himalája, a kínai fal, a Csendes-óceán és a fagyos Szibéria által bezárt térségből egyetlen irányba vezet ki üt a füves pusztákon, nyugat felé, ez lett a túltelített medence időnkénti levezetője.