Előző
9. oldal

Nem lenne teljes a földműveléssel kapcsolatos áttekintésem, ha legalább futólag nem szólnék a kert- és szőlőművelésről néhány mondatot, mely még erőteljesebben helyhez kötött, mint a szántóföldi munka.
A kertművelés egyik ága a gyümölcstermelés korai szakaszának kérdését inkább csak sejteni lehet a nevek alapján, de mindig számolni kell annak a lehetőségével, hogy nem kertben, hanem vadon termő fákkal lehet dolgunk, és ezért jórészt a gyűjtögetés kategóriájába tartozik. Meggy szavunk még a finnugor korból származik, az alma, dió, som, körte ótörök eredetű. Az utóbbi kettőről Ligeti L. megállapította: a som, akárcsak a körte Kaukázustól északra fekvő területre utal.
Nálunk már megindult a régészeti csonthéjas gyümölcsmagvak összegyűjtése, elemzése, de a mi szempontunkból csak az összehasonlítás hozhat megfelelő eredményeket. Ehhez pedig egyelőre a másik oldalon nincsen meg a megfelelő értékelés.
A kerti művelés legfontosabb eszköze az ásó, amellyel egykor a határ ne-hezen megművelhető részeit is felásták. Az ás ige eredete nem tisztázott ugyan, de mindenképpen honfoglalás előtti, mint, ahogy a szerszám egy jellegzetes változata is az, amikor az egyfából kifaragott szerszám lapjára vasat erősítenek és ezzel annak élettartamát jelentősen megnövelik (6 kép). A szerszámmal magam is többször foglalkoztam, mégis hadd idézzem a régész Kralovánszky Alán véleményét: "honfoglaló magyarságunk már az ásó ismeretében jött hazánk területére." Ez a forma az egész középkoron át nyomon kísérhető, egyes példányai még a 20. században is kimutathatók.
A kert szavunk magyar fejlemény, mely átkerült az alánba, de azt még külön kell majd feltárni, hogy abban a korszakunkban mit is termelhettek benne. A szőlőművelés, a borkészítés és -tartás műszókincséből alapvető megjelölések honfoglalás előtti törökjövevényszavaink sorából kerülnek ki: szőlő, bor, csiger, ehhez sorakozik az ászok, melynek nagyon valószínű megfejtését Vásáry István adta meg.