Előző

6. oldal

Következő

Szabó István véleményét egy mondatban így fogalmazta meg: Aligha lehet tehát kétséges. hogy a magyarok a levédiai-etelközi földeken szántottak és vetettek." Ezek után nézzük meg, hogy a gabona-betakarítással kapcsolatban milyen nyomokat lehet felfedezni. Először is az arat ige, melyet etimológusaink, általában az irt változatának magyaráznak. Ligeti Lajos azonban a szó csuvas eredete mellett kardoskodott. Megállapította, hogy viszonylag későn került át a magyarba, ahol végső formája az itt érvényes törvényszerűségek alapján alakult ki. A gabonalevágás legősibb eszköze a sarló minden kétséget kizáróan honfoglalás előtti csuvasos jellegű török szó. A kéve török, a hatvanas kéve egységet jelentő kepe szláv, esetleg keleti szláv, származása további kutatást igényel, annál is inkább, mert a honfoglalás körüli időkben a gabona szálas és kévés kezelése és ezek egymáshoz való viszonya korántsem tisztázott.
A sarlók kétféle alaptípusa ismeretes. Az egyik pengéje a nyéltüskéből csaknem egyenesen halad félfele és csak az utolsó harmadában görbül be. A másik egy nagyobb öböllel kezdődik és ebből felfele, majd befele kanyarodik (4. kép). A kettő között számos átmenet lehetséges. Ezt a kettősséget már az avar kori sarlók esetében is megfigyelték és megmutatkozik a honfoglalás koriak esetében is. Müller Róbert nagy mennyiségű honfoglalás kori sarlót mutatott be, de egyelőre nem tudjuk valószínűsíteni, hogy elődeink egyik vagy másik formát hozták-e magukkal. Ezeket még nem fogazták. Nagyobb részüket férfisírokban találták, de ebből nem lehet a használatára következtetni, mert ezek babonás célokat szolgáltak. Avas és a hegyes szerszámok bajelhárító erejét őseink nagy tiszteletben tartották.
Meg kell még említeni az ún. rövid kaszákat, melyek az aratásban és a fű levágásában egyaránt szerepet játszottak. Ezt a 9-10. században keleti és nyugati szlávok egyaránt használták. Müller R. a vaseszközleletek gondos áttekintése során arra az eredményre jutott, hogy ez a típus a 10. században a honfoglaló magyarokkal jutott a Kárpát-medencébe és az ország központi területeiről a 14. század tájékán kiszorította a hosszú kasza.