Előző
5. oldal

A magyarok délre vonultukban a Kazár Kaganátus részeként éltek jó néhányévtizedet. Az ún. szaltovo-majaki kultúra soknemzetiségű lakói a nomád állattartás mellett földműveléssel is foglalkoztak. Itt, a már meglévő szántóföldi földművelésen kívül, a szőlő- és gyümölcstermelést sajátították el eleink.
Az innen már nyugat felé forduló vándorlás szláv népek közelébe vitte a magyarokat. A déli szláv határ mentén nyugatról kelet felé haladva a tivercek, uljicsok, poljánok, szeverjánok, vjaticsok éltek, akik mind rendelkeztek bizonyos földművelési ismeretekkel, de kétségtelenül a poljánok fejlettség tekintetében kiemelkedtek közülük. Az utóbbi évtizedek kiterjedt ásatásai már nemcsak szimmetrikus, tehát túróekéhez tartozó ekevasakat hoztak felszínre, hanem néhány aszimmetrikus példányt is, melyekhez csoroszlya is tartozott, vagyis a 9-10. században mára fordító, vagyis ágyeke is feltűnt ezen a vidéken (2. kép). Ebben az időben a szláv nyelvhatár Kijevtől délre, mintegy száz kilométerrel húzódott, amely nagyjából megfelelt az évi 500 mm-es csapadék határának. Ekevasak pedig ettől délre is előkerültek az ásatásokból, olyan területekről, melyen akkor csak magyarok élhettek (3. kép). Ezt erősíti meg Ibn Ruszta arab földrajz- és történettudós ebből a korból: "A magyarok országa fában és vízben bővelkedik, talaja nedves, sok szántóföldjük van."
Az ekés földművelés fejlett állattartást igényelt. A magyar archeozoológia az utóbbi évtizedekben rendkívül magas fokot ért el, elsősorban Bökönyi Sándor, Matolcsi János feltáró és feldolgozó munkássága eredményeként. Matolcsi J. végigjárta az ukrán és Orosz múzeumok csontgyűjteményeit a magyarok egykori vonulásai területein. Sajnos korai halála miatt éppen a szarvasmarhára vonatkozó adatait nem tudta részletesen feldolgozni. A szarvasmarha-tenyésztés a legfontosabb az ekés földművelés szempontjából, hiszen ez képviselte a legfontosabb vonóerőt (ld. Bökönyi S. tanulmányát).
A régészek és történészek a magyarok honfoglalás előtti ekés földművelé-sével kapcsolatban nem egységesen, de egyre inkább annak elismerése felé hajlanak.