Előző |
6.
oldal
|
 |
A csontanyag vizsgálata alapján
az Árpád-kori sertéseket két csoportra lehetett osztani, ezek azonban
nem tekinthetők fajtáknak, hanem a háziasított lét különböző fokán álló
egyedcsoportoknak. Az első nagytestű, durvább szervezetű, a második
erősen megrövidült koponyájú és állkapcsú volt.
A kutyafajták közül jól meghatározható az agár, amelynek egy egyedét Zalaváron szemmel verés ellen kék gyönggyel a nyakában temették el. Egyébként agárszerű vadászkutyák a Képes Krónika több ábrázolásáról |
ismertek és talán egy keleti agár központboz kapcsolhatók. Emellett azonban
a rómaiak, sőt talán a kelták óta előfordultak itt galliai agarak is, melyek
az előkelők vadásztársaként akár
tisztavérben is átélhették a népvándorláskor viharos századait is. Nagy valószínűséggel
a kuvasz Is régi magyar kutya volt: ilyen kutyák a sztyeppei övben Mongóliától
a Kárpát-medencéig mindenütt előfordulnak.
A komondor a kunok kutyája volt, egy koponyája a Túrkeve-Móricz, 15—16. századi faluból ismert. Végül a puli-koponyaalkatú kutyák az újkőkor óta fordulnak elő a Kárpát-medencében, a pulit azonban nemcsak a koponyaalkat, de a szőrköntös is teszi. Ez utóbbira viszont végleg Semmi adatunk nincs az ábrázolások közt.
A teve honfoglalás kori előfordulására egy Kubinyi F. féle tudományos adat mellett autentikus, nem manipulálható adatként az az említés maradt fenn, amely szerint 1189-ben, Esztergomban III. Béla király Barbarossa Frigyes kereszteseinek egyebek közt három tevét ajándékozott. Ide vonatkozik még a Képes Krónika teveábrázolása is (6. ábra). és az a tény, hogy őseink Kárpát-medencébe vezető útvonalának déli szegélyén mindenütt élt a teve, így akárhol előfordulhatott átvétele.
A vándorlási útvonal említett, déli szegélyén vehették át a magyarok a bivalyt is, melyről a 11. századból, Erdélyből történik említés. II. Béla király 1138-as dömösi apátsági adománylevelében szintén szerepelnek bivalyok, a 12. századtól pedig a bivaly neve helységnévként is előfordul, búr az utóbbi esetben ez őstulkot vagy bölényt Is takarhat;
A komondor a kunok kutyája volt, egy koponyája a Túrkeve-Móricz, 15—16. századi faluból ismert. Végül a puli-koponyaalkatú kutyák az újkőkor óta fordulnak elő a Kárpát-medencében, a pulit azonban nemcsak a koponyaalkat, de a szőrköntös is teszi. Ez utóbbira viszont végleg Semmi adatunk nincs az ábrázolások közt.
A teve honfoglalás kori előfordulására egy Kubinyi F. féle tudományos adat mellett autentikus, nem manipulálható adatként az az említés maradt fenn, amely szerint 1189-ben, Esztergomban III. Béla király Barbarossa Frigyes kereszteseinek egyebek közt három tevét ajándékozott. Ide vonatkozik még a Képes Krónika teveábrázolása is (6. ábra). és az a tény, hogy őseink Kárpát-medencébe vezető útvonalának déli szegélyén mindenütt élt a teve, így akárhol előfordulhatott átvétele.
A vándorlási útvonal említett, déli szegélyén vehették át a magyarok a bivalyt is, melyről a 11. századból, Erdélyből történik említés. II. Béla király 1138-as dömösi apátsági adománylevelében szintén szerepelnek bivalyok, a 12. századtól pedig a bivaly neve helységnévként is előfordul, búr az utóbbi esetben ez őstulkot vagy bölényt Is takarhat;