Előző

7. oldal

pontos meghatározásához minden körülmény alapos mérlegelése szükséges.
A többi háziállatfaj a honfoglalás korában elég jelentéktelen szerepet játszott, s a továbbiakban is csak a tyúk jelentősége növekedett, mint a modern állattartás legnagyobb termelőképességű fajáé. Fajtatani kérdéseknek azonban az újkor, a tudományos állattenyésztés kezdete előtt nem voltjelentősége.
Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a honfoglaló magyarok állattartásában egyetlen, a kutatás romantikus korszakában ősi magyarnak feltételezett fajta sem fordult elő. Erre már csak azért sem volt lehetőség, mert biológiai képtelenség, hogy egy háziállatfajta, mely az ember által előállított állatcsoport, mely a tenyészcéloknak és a tenyésztői izlésnek megfelelően változik (s erre az újkorból számos példa van), ezer éven átváltozatlan formában maradjon fenn. Ugyanakkor az is vitathatatlan, hogy a honfoglaló magyarok állattartási ismeretei és állattartása a korabeli európai szinten álltak. Háziállat-állományukban a szokott európai formák mellett a származási területükről ill. vándorlási útvonalukról magukkal hozott formák (ősracka, tarpán ló és esetleg agár ill. kuvasz) is fellelhetők voltak. Ezek egyrészt a korábban már említett állatfajokkal együtt állattartásuknak bizonyos keleti jelleget adtak, másrészt jó alapot nyújtottak később különleges fajták kialakítására, mások (így pl. a magyar szürke marha) a Kárpát-medencében alakultak ki, ismét mások (hidegvérű, nehéz lovak) pedig nyugati átvételek voltak.

(Bökönyi Sándor munkája nyomán)