Előző

2. oldal

Következő

A honfoglalás kori és a kora középkori háziállatokról alkotott kép 1961-62-re alakult ki és az 1910-es évek folyamán ez tovább kristályosodott és az akkori Szovjetunió európai területein végzett vizsgálatokkal megerősítést nyert. A magyaroknak a Kárpát-medencébe vezető útvonalán azonban máig sem sikerült a kezdeteket megnyugtató módon meghatározni, egyszerűen azért, mert Oroszország és Ukrajna területén egyetlen vitathatatlanul a vándorló magyarokhoz köthető állatmaradvány-együttest sem sikerült meghatározni. Csak reménykedhetünk abban, hogy a most tanulmányozásra hozzáférhetővé váló, kisebb vidéki múzeumokban ilyen anyagok egyszer csak mégis előkerülnek majd.
Hogy a honfoglaló magyarok állattartása fajokban mennyire gazdag lehetett, mutatja, hogy honfoglalás kori sírokból összesen 10 háziállatfaj: szarvasmarha, juh, kecske, sertés, teve, ló, kutya, tyúk, lúd és réce maradványai kerültek elő, holott a sírokban nem fordul elő szükségszerűen minden, a lakosság által tartott állatfaj, hanem csak azok, amelyek sírba helyezését a temetkezési szokás (rítus) előírta vagy megengedte. Közülük egyébként kilenc (a teve az egyetlen kivétel) együtt előfordult Algyő 255. kútkörzet honfoglalás kori temető sírjaiban is, jelezve, hogy ezek a honfoglalás kori magyar állattartás közönséges, mindenütt tartott fajai voltak. Ezekhez minden valószínűség szerint hozzájárulhatott még két további faj, a szamár és a macska is, hiszen mindkét faj előfordult a görög gyarmatosítás óta a Fekete-tenger északi partvidékén, a római császárkor óta pedig a Kárpát-medencében.
Az említett kilenc állatfajnak az algyői temetőben való előfordulása egyébként két dolgot bizonyít. Az egyik az, hogy a honfoglalás kori magyarok ezeket a fajokat magukkal hozták Kelet-Európából a Kárpát-medencébe is, és nem itt vették át őket. A másik pedig az, hogy a fajok között vannak mobilok és helyhez kötöttek egyaránt (az elsőre a ló, szarvasmarha, juh, kecske, kutya, a másodikra a sertés, tyúk, lúd, réce a példa, bár helyhez kötött, tehát nyilván földműveléssel kapcsolt állattartást aligha lehetne elképzelni a szarvasmarha, a földművelés igásállata nélkül).