Magyar Királyi Téli Gazdasági Iskola és Szaktanácsadó Állomás
Gazdaképzõ Iskola és Szaktanácsadó Állomás

B) A MEZÕGAZDASÁGI VONAL

a) MAGYAR KIRÁLYI TÉLI GAZDASÁGI ISKOLA ÉS SZAKTANÁCSADÓ ÁLLOMÁS

Bartha János adományának köszönhetõen lehetõség nyílott 1940. november 18-án a Magyar Királyi Téli Gazdasági Iskola és Szaktanácsadó Állomás megnyitására. Szentes - mint az alföldi városok általában - fontos helyet foglalt el a mezõgazdasági termelésben, és a kertészetben is fontos szerepet töltött be. Szükségszerû volt egy ilyen intézmény megnyitása, mert a termelõüzemeknek nagy szükségük volt jól képzett mezõgazdasági szakemberekre. Ez az igény hívta életre ezt az intézményt. Az itt végzett szakemberek nagy hozzáértéssel, gondosan végezték munkájukat a nagyüzemi gazdálkodásban, és innen kerültek ki a vállalkozó kedvû, szakmájukat értõ magántermelõk is, akik a gazdálkodás versenyében képesek voltak helytállni.
Egy gazdasági iskola felállítását - mint Szentes város képviselõ testületének tagja - Bartha János 1890-ben bekövetkezõ haláláig éveken át szorgalmazta. Törekvése azonban nem talált követõkre. Ezért feleségével arra az elgondolásra jutott, hogy végrendeletet készít, melyben jelentõs vagyont adományoztak a városnak egy nõi ipariskola és egy gazdasági iskola felállítására. Ez az adomány képezte az 1940-ben megalapított gazdasági iskola alapjait.
Az alapítványtétel és az iskolaalapítás között eltelt 50 év. Ez idõ alatt a város többször is - 1924., 1925. és 1927. - megpróbálta teljesíteni Bartha János akaratát, de minduntalan gazdasági, pénzügyi akadályokba ütköztek. Az elsõ világháborút követõ infláció semmivé foszlatta az addig összegyûjtött tõkét. A város és a Földmûvelésügyi Minisztérium tárgyalásai csak 1938-39-ben vezettek eredményre. A megalakult iskola 1943 és 1946 között és 1988 után viselte Bartha János nevét.
Az elsõ tanévben a jelentkezõ 72 gazdafiúból 46 kezdhette meg tanulmányait a kétosztályosra tervezett intézményben.
Az iskola az indulásakor a kisparaszti gazdaságokban az apjuk örökébe lépõ ún. gazdaifjakat szándékozta korszerû szakmai ismeretekkel és mûveltséggel felvértezni.
1940-1949-ig az iskola a Földmûvelésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozott.
„Az I. világháborút követõ gazdasági bajok a kisgazdatársadalmat is sújtották. A gazdaember egész tanévre nem tudta nélkülözni legényfia munkáját, hiszen nem volt anyagi lehetõsége arra, hogy helyette mást alkalmazzon. Hogy a gazdák ne nélkülözzék fiuk munkáját, Németország brandenburgi tartományában szerzett tapasztalatokra építve szervezõdik meg a téli gazdasági iskolai oktatás hazánkban. A kétéves iskolában a tanítás a téli hónapokra esett, november elejétõl március végéig tartott. Az elméleti tanítás után a szülõi gazdaságokba kerültek vissza a tanulók. Itt részt vettek a család éppen soros mezõgazdasági munkájában, az iskola tanárai pedig rendszeresen (havonta 1 alkalommal) meglátogatták a tanulót. A téli gazdasági iskolai tanulmányok a második évben azzal fejezõdtek be, hogy októberben az iskolában rendezett kiállításon kellett bemutatni a tanuló által a családi gazdaságban elõállított termékeket. A végzett tanulók bizonyítványt kaptak, és "Aranykalászos Gazda" jelvényt nyertek."
A tanulók és az iskola között a tanulmányok befejezése után sem szûnt meg a kapcsolat. A zaktanárok tanácsokkal segítették a kisgazdaságok munkáját, emellett a gazdák számára hosszabb-rövidebb tanfolyamokat szerveztek.

b) GAZDAKÉPZÕ ISKOLA ÉS SZAKTANÁCSADÓ ÁLLOMÁS

Az 1945-ös földreform végrehajtása után jött létre ez az iskolatípus, a földjükön gazdálkodó kis- és középbirtokosok, valamint az újonnan földhöz juttatott volt szegényparasztok és uradalmi cselédek gyermekei részére azzal a céllal, hogy megszerezzék azt az alapvetõ mezõgazdasági, kertészeti szakismeretet, melyre a kisüzemek önálló vezetéséhez van szükség.
Az iskola szaktanárai emellett - mint elõadók - iskolán kívül szervezett tanfolyamokon bõvítették, korszerûsítették a gazdák ismereteit. Ez az iskolatípus 1949-ig mûködött.
Az államosítás után az állami gazdaságok, termelõszövetkezetek megjelenésével természetesen változott a képzési cél is. A mezõgazdasági termelõ intézmények vezetési feladatait közvetlenül irányító ún. középkáder-képzés feladatát a mezõgazdasági technikummá átszervezõdött középiskolai oktatás látta el. A technikum nyomába lépõ mezõgazdasági szakiskola a nagyüzemekben hiányzó brigádvezetõk képzését tekintette feladatának.