Szervezetlen gimnázium
Református gimnázium
Gimnáziumi tanfolyammal egybekötött polgári fiúiskola
Városi gimnázium
Állami fõgimnázium

SZENTES OKTATÁSÜGYE A KEZDETEKTÕL AZ ÁLLAMOSÍTÁSIG

1. A KÖZÉPISKOLÁK

A) A GIMNÁZIUMI VONAL

a) SZERVEZETLEN GIMNÁZIUM

„Körülbelül a XVI. századra esik a felvilágosodás fényszórójának: az iskolának a megalapítása.” Az elsõ iskolamester, akinek a nevét ismerjük, Halasi Mihály volt az 1700 elõtti évekbõl. Ezután az 1714-15-ös tanévbõl ismerjük még Polgári János nevét, aki már az alsó fokú iskolán felülálló, de azzal kapcsolatos humanista intézetnek volt a tanítója. Ö a debreceni kollégium tagja volt, mint az a ránk maradt iratokból kiderül: „Szerény és Bölts Tanító, a Debreceni Nemes Collégium tagja, voltak tanítványai Poëták, Syntaxisták" . Ez, mármint hogy csak a debreceni kollégium végzett diákjai taníthatnak a szentesi református egyház humanista intézetében, csak 1746-47-es tanévben lett törvény. Elõtte ez esetleges volt. Ezzel a döntésével az iskolavezetés biztosította, hogy megfelelõ képzettségû rektorok tanítsák Szentes tudásra vágyó fiait, valamint a debreceni képzéshez hasonló volt a szentesi is. Ezentúl ezeknek a szegény sorsú teológusoknak lehetõséget biztosított arra,
hogy pénzt keressenek külföldi tanulmányaikra.
Ez a szervezetlen gimnázium 1849-ig mûködött. Benne 1714-1849-ig 52 rektor tanított. Általában 2-2 évig voltak ezek az emberek itt alkalmazásban. „A rektorok közül leginkább kimagaslik Sípos József, egy göttingai egyetemen járt, kiváló képzettségû, szigorú, akadozó beszédû férfiú, aki 1805-ben cserélte fel a szeremlei prédikátori széket a szentesi rektori állással. 13 évig alkalmazta õt az egyház és professzori címmel ruházta fel.
Szentesen írt prédikációi és búcsúztatói „Oskolai Rectorok Tárháza" címmel jelentek meg." Ezután ismét 2-2 évig tanítottak a rektorok Szentesen.
1746-47-ben Szentes akkori földesura, Harruckern Ferenc a református templomot elvette tulajdonosától, és a római katolikus hívõknek adományozta az iskolaépülettel együtt. Ekkor már a 29. rektor, Maák János tanított az iskolában, aki tanítványaival együtt a régi városháza egészségtelen pincéibe költözött át. Egészen 1803-ig folyt itt az oktatás, mikor is ugyanezen a helyen iskolát építettek. Ez az épület lett késõbb a református elemi iskola otthona.
„A szentesi középiskolában csak a grammatikai (I. és II.) osztályokban folyt minden évben tanítás. Syntaxisták (III. és IV. osztályok), rhetorok (V. osztály), poëták (VI. osztály) csak olyankor voltak, amikor ambiciózusabb rektorok kerültek az intézethez."
Az 1850-es évek végén a református egyház négyosztályú gimnázium felállítását határozta el. Az I. osztály meg is nyitotta kapuit 1859-ben. Megszervezését és vezetését a debreceni kollégiumból érkezõ kitûnõ fiatal teológusra, Zolnay Károlyra bízta.

b) REFORMÁTUS GIMNÁZIUM

Nagyot változtatott a gimnázium megjelenése Szentes oktatásügyi állapotain. A két tanárral négy osztályúra tervezett intézmény már az elsõ négy évben kevésnek bizonyult. Így az egyháztanács hatosztályúra egészítette ki. 1863 õszén megnyitotta az V. osztályt és az eddigi két tanár: Zolnay Károly és Csukás Benjamin mellé felvette a késõbb híressé vált filozófiai és pedagógiai írót, Öreg Jánost. A következõ évben a vezetõség megnyitotta a VI. osztályt is. Ekkor Belák János technikussal egészült ki a tanári kar. Késõbb Öreg Jánost Tomori Sz. Sándor, majd õt Dósa Elek váltotta fel. Tanársegédként egy orgonista-kántor, Joó Károly és egy festõmûvész, Zoó János is segítette a már hat osztályos gimnázium mûködését.
A református egyház az iskola felszereléseire nem sokat áldozott. Anyagi erejét az osztálytermek berendezése, valamint a tanári kar szervezése és fizetése kötötte le. Ez a helyzet az 1863-as és az 1866-os ínséges esztendõk után még súlyosabbá vált. Az egyház már az eddigi terheket sem tudta viselni. Így készségesen és örömmel bocsátkozott tárgyalásokba a várossal, amelyet polgári iskola felállítására kötelezett a törvény. A tárgyalások azonban holtpontra jutottak. Többszöri kísérlet után, hogy a törvénynek eleget tegyen, de a gimnáziumot is fenntartsa, a város 1871 januárjában gimnáziumi tanfolyammal egybekötött, négyosztályos polgári fiúiskola felállítását határozta el. „Az ugyanekkor megszûnt református gimnázium alsó négy tagozatának diákjai az új iskola megfelelõ osztályaiba léptek át, az V. és a V. osztály tanulói pedig a hódmezõvásárhelyi református gimnáziumban folytatták tanulmányaikat" .

c) GIMNÁZIUMI TANFOLYAMMAL EGYBEKÖTÖTT POLGÁRI FIÚISKOLA

„A református gimnázium helyébe lépett községi jellegû, új típusú iskola a régi kipróbált tanárokat - Dósa Eleket és Zolnay Károlyt átvette. A többi helyet új tanárokkal töltötte be. Az ekként megalakult tanári kar a polgári iskolák tantervét fogadta el alapul, de a latin nyelvoktatásnak is kellõ helyet biztosított a tantárgyak sorában." Az intézet kettõs - polgári és gimnáziumi - tanítási jellegébõl adódó problémákat sürgõsen meg kellett oldani. A problémák abból adódtak egyrészt, hogy a két képzési irány helyes egyensúlyban tartását nem lehetett biztosítani, másrészt a tantárgyak és a magas óraszám túlságosan sok és nehéz terhet rakott a tanulók vállaira. Ezen gondok miatt az V. és V. osztály 1878-79-es tanévtõl kezdve már mint tiszta gimnázium üzemelt, és ettõl fogva Zolnay Károly viselte az igazgatói terheket.
„Az 1883. évi XXX. törvénycikk további átalakulás küszöbére állította az intézetet. Az lett a kérdés, hogy tisztán gimnázium, vagy pedig polgári iskola legyen-e belõle? A város képviselõtestülete hatosztályos gimnáziummá óhajtotta átalakítani."
Sok viszontagság leküzdése után teljesítették a minisztérium feltételét is, miszerint az új gimnáziumnak új iskolaépület is kell - 1888-ra felépítették azt Benkó Károly építész-tanár tervei alapján. Ezzel az átszervezés legnehezebb bökkenõje kedvezõ megoldást nyert. Az 1887-88-as iskolai évtõl kezdve mint hatosztályos gimnázium folytatta kulturális munkáját az addig kettõs oktatási irányú szentesi iskola.

d) VÁROSI GIMNÁZIUM

Az átszervezés folytán megalakult gimnáziumi bizottság továbbra is Zolnayra bízta az intézmény vezetését. A tanítás az új iskolaépületben csak az 1888-89-es iskolai évben kezdõdhetett meg. 1890-ben a városi képviselõtestület elhatározta, hogy gimnáziumát nyolcosztályossá fejleszti ki, és hogy a VII. osztályt még õsszel, a VIII.-at pedig egy évre rá megnyitja. 1892. június 13-án és 14-én Zsilinszky Mihály fõispán, miniszteri biztos részvételével megtartották Szentes elsõ érettségi vizsgáját. Ez a vizsga meglehetõsen nehéz volt, mert a 16 jelentkezõbõl csupán 10-nek sikerült elsõre vennie az akadályt.
A város mindinkább belátta, hogy az immár fõgimnáziumi rangú iskolának modern színvonalon tartása más téren való haladását majdnem teljesen meggátolja. Elhatározta tehát, hogy iskolájának állami kézbe adása érdekében az akkori közoktatás-ügyi
minisztériumhoz fordul. Úgy is lett. Sok probléma leküzdése után a szentesi gimnázium az 1896-97-es tanévtõl kezdve állami kezelésbe került.

e) ÁLLAMI FÕGIMNÁZIUM

Az állami kezelésbe vétellel a volt községi fõgimnázium tanárai is állami a magyar királyi Állami Fõgimnzium szolgálatába álltak. A közoktatási miniszter Zolnay Károlyt meghagyta igazgatói székében, aki azonban az 1889-90-es iskolai év kezdetével - 40 évi tanári szolgálat után - megvált az intézettõl. Az "rátermettsége, tehetsége, tapintata és bámulatos munkabírása emelte fel az intézetet arra a magas színvonalra, amelyet mint "modern" fõgimnázium elért. Zolnay távozása után az akkori oktatásügyi miniszter Balázsovits Norbertet bízta meg az igazgatói teendõk ellátásával.
Nagyszerû eseménye volt a századfordulónak a „Segítõ Egyesület magalakulása, mely a szegény tanulók gyámolítását, legfõképpen tankönyvekkel, tanszerekkel való ellátását, tandíjfizetési és ruházat ellátási kedvezmények nyújtását tûzte ki céljául."

Az 1901-02-es tanévben iratkozott be, és 1905-ben érettségizett az intézmény elsõ leánytanulója, Czobor Edit - természetesen mint magántanuló szerezte meg a bizonyítványát.
Az 1908-09-es évben - a gimnázium fennállásának 50. évében - megtörtént az I. osztály párhuzamosítása. Tanulóinak száma ekkor már 314 volt.
Két évvel késõbb Balázsovits igazgató nyugdíjba vonult, helyét dr. Szõke József foglalta el. Balázsovits a kiválók legjobbika volt, igazgatói teendõi mellett is tanárnak tartotta magát.
Mély vallásosság, a klasszikus mûveltség iránti rajongás, igazságosság, lelkiismeretesség hatotta át tanári tevékenységét.
Az elsõ világháború törést jelentett a fõgimnázium lendületes fejlõdésében. Az intézet hat tanára - köztük az igazgató is - bevonult katonának. A növendékek közül pedig 92-en vonultak ki a harcterekre. Az itthon maradott tanárokra kettõs feladat hárult: felosztani és sokszoros erõvel végezni a bevonultak munkáját, és közremûködni a polgári élet zavartalan menetelének fenntartásában. Az igazgatói teendõket Molecz Béla, a tanári tevékenységek nagy részét pedig Derzsi Kovács Jenõ és Zolnay Dezsõ látta el. A következõ évben a helyzet még súlyosabbá vált; a felmentések revíziója után a tanári kar tovább fogyatkozott. De a föltornyosult nehézségek sem okoztak hosszabb zavart az intézmény mûködésében. Az itthon maradottak becsületesen kivették részüket a meghatványozódott kulturális és társadalmi munkából. A tanítás rendes menete csak egyszer akadt fenn, 1914. december 12-én, mikor a Szentesre vezényelt munkácsi katonai tartalékkórház a gimnázium épületében lett elhelyezve. A kórház egy hónapig tartó "vendégeskedése" nem nagyon zavarta meg a tanítás menetét.
A világzivatar lezajlása után - egy kivétellel - visszatértek a hadba vonult tanárok, sõt új tanerõkkel egészült ki az iskola vezetése. A rendes munka azonban csak 1919. szeptember 3-án indul-hatott meg újra. Ennek az oka összetett volt: az épületben átépítés folyt, azután járványos betegség tört ki, majd az román s késõbb a vörös katonaság beszállásolása akadályozta meg a tanítást. Ezután a tüzelõhiány okozott zavart, de a viszonyok javulásával ez a baj is megszûnt. Az románoktól kirabolt és megrongált szertárak restaurálása megkezdõdik, s lassan-lassan minden a régi kerékvágásba kerül
vissza.
Az intézetben - a sok zavaró körülmény mellett - 1918-ban már az alsó két osztályt párhuzamosították. A következõ évben "beállt" a sorba a harmadik évfolyam is. 1920-ban pedig már mind a négy alsó tagozaton párhuzamos osztályokban folyt a tanítás. Ekkor Csongrádon fiókintézetet nyitott a gimnázium. Tanulóinak száma 360 körül mozgott, majd az 1922-es évtõl kezdve állandó növekedés következett. Ebben az évben az intézet neve "Horváth Mihály fõgimnázium"-ra változott.

f) HORVÁTH MIHÁLY FÕGIMNÁZIUM

Az iskola életében a két háború közötti idõszak nem bõvelkedett jelentõs eseményekben; csendes, nyugodt építõ jellegû munka folyt. 1924-ben a közoktatási kormány reálgimnáziummá nevezte át az intézetet; ez az akkori iskolareform végrehajtásának volt az eredménye. Ezzel az új tanítási tervnek fokozatos életbe lépése is megkezdõdött.
Az iskola tanulóinak száma átlagosan 400 körül mozgott. Igen magas volt a lemorzsolódás; évente kb. 50-en kényszerültek évismétlésre. A tanulók származását vizsgálva megállapítható, hogy Szentes és környékének a középosztálya adta a diákok jelentõs részét. Nagyon kevés munkás- és parasztgyerek járt gimnáziumba. A válság éveiben a tandíj meglepõen magas volt (100 pengõ). Ennek volt köszönhetõ, hogy a szegényebb tanulók kénytelenek voltak az iskolát abbahagyni, vagy csak az elsõ négy osztályt járták ki.
1935 óta rendszeres filmoktatással is büszkélkedhet az intézmény. Ettõl kezdve évente 80-100 film bemutatásával segítették és színesítették az oktatást.
„A háborús készülõdés és a háború évei mély nyomot hagytak a gimnázium életében. A nevelés erõsen nacionalista és militarista szellemûvé vált (levente). Az 1943-44. tanév rövidebb lett, s a tanítást gyakran zavarta meg légiveszélyt és légiriadót jelzõ sziréna...
1944 tavaszán német katonai kórház költözött a gimnázium épületébe. Ezen a nyáron a tanárok egész sora vonult be katonai szolgálatra, a leventéket pedig beosztották a légoltalmi mentõosztagokba. A zsidó diákok megalázó megkülönböztetésérõl szóló utasításokat a gimnázium igazgatója és tanárai - amennyiben csak lehetett - figyelmen kívül hagyták. A tanítás 1944. április 1-jén befejezõdött."
Az 1944/45-ös tanévet szeptember 8-án nyitották meg. A tanítás szeptember 9-én indult meg különbözõ épületekben, mivelhogy az iskolában német hadikórház volt elhelyezve. A tanítást a fokozódó nyugtalanságok és légitámadások miatt szeptember 27-én félbe kellett szakítani. A tanárok elhagyták Szentest, így a tanítást csak nyugdíjasok és új tanárok
alkalmazásával kezdhették újra 1945. január 8-án. Rendkívüli tantárgyként valamennyi osztályban tanították az orosz nyelvet.
Az 1945/46-os tanévben lassan rendbejött a gimnázium élete. Visszatért a tanári kar nagy része. A háború még ezután is szedett áldozatokat a gimnázium közösségébõl. A széthagyott hadi-anyagok gondatlan kezelése számos életet követelt. De megkezdõdött a felszabadulás utáni teljes tanév. Igaz, a felsõs diákok elsõ foglalatossága favágás volt,
hogy biztosítani lehessen az épület fûtését.
Még ebben a tanében megszûnt a gimnázium elsõ évfolyama. Mint általános iskola ötödik osztálya indult be, és az épületbõl is elköltözött. Az 1946/47-es tanévben ugyanez a sors várt már a második évfolyamra is. Lassan négyosztályos gimnáziummá szervezõdött át az intézmény. Megalakult a dolgozók gimnáziuma is.
Az 1947/48-as tanévben a Szülõi Munkaközösség is megalakult, amely akkor fõleg társadalmi munkával járult hozzá az iskola épületének rendbehozatalához. A tanév során az iskola életének központjában az 1848-as forradalom centenáriuma állt.
A régi nyolcosztályos gimnázium a felszabadulás után fokozatosan átalakult, demokratizálódott. Megszûnt az alsó négy osztály, a latin nyelv- és a hitoktatás.
Rendszeressé vált a dolgozók esti és levelezõ gimnáziuma.
Az államosítás folyamata sokkal csendesebben zajlott le - mivel ez eleve állami intézmény volt, nem is államosították -, mint az egyházi intézményekben. De itt is jelentõsen megváltozott az oktató-nevelõ munka.