Szentes a Tisza bal partján, a Körösbõl eredõ
Kurca két oldalán terül el. A régészeti
leletek és levéltári iratok bizonysága szerint
- azon a löszháton, amelyen ma is áll - a legõsibb
idõk óta lakott település. A honfoglaláskor
Ond vezér törzse népesítette be a vidéket,
magába olvasztva a szláv õslakosságot. A kis
halász-vadász falu a gyakori kun és
tatár betörések következtében több
ízben elpusztult, de a mocsarakban rejteket találók
mindannyiszor visszatértek, és a betelepített jövevények-kel
keveredve újra benépesítették. A magyarság
megjelenése semmit sem változtatott a falu életén.
A település neve már kétségtelenül
magyar és az elsõ, talán honfoglaló családjának
nevét örökíti meg. A Szente-Mágocs - vagy
Zentus - család tulajdonjogát örökíti a
város neve, a korai oklevelekben - még csak mint tulajdonnév,
1355-tõl, mint helységnév - Zenmpthes, Sentuz, Scentus,
Centhus, Zentuz, Zenthes alakban fordul elõ. Ez a család
a kor színvonalának megfelelõ kulturális intézményekkel
szereli fel birtokának székhelyét.
Tornyos templomot építtet a Kurca partján. Ez a kõtemplom
- a már magyar - falu elsõ pusztulásakor, az 1241.
évi tatárdúláskor teljesen lerombolódik.
Helyette az új telepesek egy másikat kénytelenek építeni.
A falu lakossága halászatból és állattenyésztésbõl
tartja el magát és - 1340-tõl kezdve - számtalan
földesurát. 1552. évi török hadjárat
következtében a Szapolyai János uralma alatt álló
falu nagyobb fele elpusztul. Az ekkor jelenlevõ lakosság
száma - az 1553-as török adóösszeírás
adatai szerint - 420-430 volt, ez 98 házat jelentett. A háromfelé
történõ - török, császári és
Gyula vára - adózás nagyon megviselte a kis népet.
A megpróbáltatásoknak és a török
türelmi rendeletének köszönhetõen a Szegedi
Kis István által a vármegyében terjesztett
református hit Szentesen is mély gyökeret eresztett.
A lelkes hívek templomot emeltek az új hitnek. Ezt 1596-ban
a krími tatárok a faluval együtt felégették.
A békésebb idõkben a megfogyatkozott lakosság
visszajárt az üszkös
romok közé imádkozni. A visszatelepedés csak
a törökök kivonulása után (1695. január
1. Gyula vár visszavétele) történt meg. Ezideig
- a bujdosás évei alatt is - buzgón gyakorolták
a vallást, és lelkészük vezetésével
általános ismereteket tanultak a reformáció
alapelvei szerint.
A település újbóli felvirágzására,
fejlõdésére meghatározó volt az új
földesúr, báró Harruckern János György,
aki 1730-ban vásártartási jogot eszközölt
ki a városnak. Ekkor jelent meg a város címerén
a pálmafa-szimbólum, amely a szentesi nép szívós
élniakarását, a meg-próbáltatásokkal
szembeni dacos kiállását és örökös
megújulását fejezi ki.
A város írásos adatai szerint 1700 körül
már mûködött a református egyház által
fenntartott elemi iskola, és 1714 körül pedig egy ún.
latin iskola. Benne általában a debreceni kollégium
teológiát végzett szegény diákjai tanítottak.
Ez 1747-ben vált
"törvénnyé", mikor az egyház szakítva
a régi hagyományaival csak ilyen rektorokat alkalmazott a
gimnáziumszerû iskolájában. Ebben az évben
már a 29. rektor tanított.
1746-47-ben jelentõs változásokon ment keresztül
a református egyház és iskola; a betelepített
német származású katolikus lakosság
ekkorra annyira megerõsödött, hogy nyomásukra a
földesúr, Harruckern Ferenc a református templomot elvette
tulajdonosától és a római katolikus hívõknek
adományozta az iskolaépülettel együtt.
A város életében jelentõs változást
hozott az 1836-os esztendõ. Az országban elsõk között
örökváltsági szerzõdést kötött
az új birtokosokkal, a Károlyi grófokkal, lerázva
ezzel a feudális kötelékeket, biztosítva a dinamikusabb
polgári fejlõdést. A város fizetési
terheit csak 1868-ban tudta rendezni a Károlyi család felé.
Szemere Bertalan belügyminiszter leirata szerint 1848 augusztus 6-án
szabad Szentes városából rendezett tanácsú
város lett.
A szabadságharc alatt a város élelmezési anyagraktára
a honvédeknek. A Bach-korszakban adósságai miatt megfosztják
városi rangjától.
1859-ben a református egyház szervezetlen gimnáziumát
négyosztályos gimnáziummá "szervezte"
át, majd 1863-ban az ötödik, 1864-ben pedig a hatodik
osztály is beindult.
Az 1867. évi kiegyezés után Szentes visszanyerte rendezett
tanácsú városi jogállását.
1878-ban Csongrád vármegye székhelyévé
jelölték ki, s ez a város fejlõdésének
új távlatokat nyitott. Utcái szilárd burkolatot
kaptak, az ásott kutakat ártézi kutak váltották
fel, megindult a vasúti közlekedés, bevezették
a villanyvilágítást, kiépült a telefonhálózat,
s elkészültek a belváros díszes középületei.
A kulturális élet fejlõdését jelezték
az új iskolák, az egyesületi élet felvirágzása,
a helyileg elõállított sajtótermékek
elszaporodása. A kiegyezés után az iskola növekvõ
fenntartási költségeit a református egyház
már nem bírta elviselni, de a város egyelõre
nem vállalta át vezetését. Ezekben az években
kettõs,
gimnáziumi és polgári iskolai jellege volt. Végül
a minisztérium engedélyezte nyolcosztályos tiszta
gimnáziummá fejlesztést. Az elsõ - és
igen nehéz - érettségit 1892-ben tartották
Szentesen. A megélénkült politikai életben a
48-as függetlenségi
ellenzékiség vált uralkodóvá. Bizonyítja
ezt, hogy Szentes 1869-tõl 40 éven át ellenzéki
politikusokkal képviseltette magát a parlamentben. A század-fordulón
a viharsaroki agrárszocialista mozgalom egyik központja, amelynek
tömegbázisát a jellegzetesen alföldi munkásréteg,
a kubikusság alkotta. 1899-ben Szentesen indult a késõbb
országos lappá
vált Szabad Szó címû újság. A
szervezett földmunkásság erejét jelzi, hogy 1921
októberében Szentesen tartották meg a proletárdiktatúra
leverése után az elsõ országos földmunkás
kongresszust. Ettõl kezdve "kubikus fõvárosként"
emlegették a települést.
A város 1944. október 8-án szabadult fel. A koalíciós
pártok részvételével megalakult a Nemzeti Bizottság,
amely néphatalmi szervként közremûködött
az új demokratikus rend kiépítésében.
Szerepét 1949-re elsorvasztották. A tanácsrendszer
bevezetésével egyidõben (1950) Szentes elveszítette
megyeszékhelyi státuszát. Az 1960-as évek ipartelepítési
politikája a várost is érintette, de továbbra
is megmaradt mezõgazdasági jellegû településnek.
Az iparosítási folyamat az iskolákat sem kerülte
el. A megváltozott politika otthagyta "keze" nyomát
a város oktatási intézményein. Napjainkban
öt
középiskola - egy gimnázium és négy szakiskola
- gondoskodik a város és környéke tanulóinak
oktatásáról a legújabb oktatási törvény
szellemében.
