Magyar Királyi Állami Polgári Leányiskola
Magyar Királyi Állami Polgári Fiúiskola
A kereskedelmi és iparostanonc iskola

3. EGYÉB JELLEGÛ, AZ ELEMINÉL MAGASABB SZINTÛ OKTATÁS

a) MAGYAR KIRÁLYI ÁLLAMI POLGÁRI LEÁNYISKOLA

1871. február 1-jén nyílt meg az intézmény elõdje, mint "Városi Felsõbb Leánytanoda" a gimnáziumi tanfolyammal egybekötött polgári fiúiskola igazgatóságának vezetésével. Az elsõ félévben csak egy osztállyal. A tanoda csak lassan fejlõdött, teljes osztályú polgári iskolává csak az 1890/91-es tanévben vált. 1931-ig a fenntartási költségeket a város állta, ezután az állam vette kezébe a gazdasági háttér biztosítás-át. Még ebben az évben a város egy a kornak megfelelõ felszereltségû modern épületet emelt az államosított iskola számára a Petõfi és a Szt. Imre herceg utca sarkán. Az elsõ világháború alatt az épületet a Vörös kereszt céljaira foglalták le, úgy hogy az oktatás a római katolikus egyház központi iskolájában folyt tovább. A román megszállás után költözhettek csak vissza saját épületükbe. 1936/37-es tanévben a tanulólétszám olyan magas volt, hogy az elsõ 2 osztályban a párhuzamos tanítás vált szükségessé. Az 1944/45-ös tanévben - szinte már szokásszerûen - német és magyar katonai alakulatok foglalták el az iskolaépületet. Magánházakban, elõbb a kereskedelmi szaktanfolyammal, majd a polgári fiú iskolával egy épületben, váltakozó osztályokkal kezdõdött meg a tanítás. Így folyt ez október 6-ig. Ezután november 13-ig szünetelt az oktatás. Ekkor már az iskola saját épületében folyt a munka, de a tanulólétszám erõsen megfogyatkozott, de fokozatosan visszatértek a diákok az év során. Maga a tantestület is gyakran változott. Ezen okok miatt a tanévet július 14-ig meghosszabbították. A demokrácia szellemiségébe zökkenõmentesen illeszkedett be az intézmény. A szervezeti változás csak annyi volt, hogy a tantárgyak sorából eltûnt a honvédelmi ismeretek. 1946-tól kezdve fokozatosan átalakultak polgári iskolából általános iskolává.

b) MAGYAR KIRÁLYI ÁLLAMI POLGÁRI FIÚISKOLA

Szentesen az 1870. évben nyílt meg az elsõ polgári fiúiskola. Ez volt az az intézmény, mely a református egyház középiskolaszerû iskolájából nõtt ki mint Gimnáziumi Tanfolyammal Egybekötött Polgári Fiúiskola. Ez az intézmény hatosztályú volt. Így 1887. júniusáig mûködött. A következõ tanévben az ötödik és a hatodik osztály tisztán gimnáziumi jellegû volt. Az alsó osztályok tanulói között is sok volt azoknak a száma, akik a gimnáziumi irányt választották. 1887 szeptemberétõl kezdve teljesen megszûnt a polgári iskolai tagozat, és hatosztályú gimnázium lett az elsõ szentesi polgári fiúiskola. 1887-tõl 1942-ig Szentes polgári fiúiskola nélkül volt. 1942. október 10-én újra megnyílt a szentesi polgári fiúiskola, egyelõre még épület nélkül. Az elsõ tanévben az Andrássy u. 5 szám alatti házban tanítottak. A következõ tanévben az izraelita egyház iskolaépületébe költöztek be. A tanulók ekkor már olyan nagy számban jelentkeztek ebbe az "elit" iskolába, hogy a négytantermes épület kevésnek bizonyult. Ennek okán szelektálnia kellett az iskolavezetésnek. 1944. május 15-én ezt az épületet is katonai célokra vették igénybe. Így megint költözni kellett a Kossuth u. 22 alá. 1945 novemberében ezt a helyiséget is lefoglalják a katonák. Most a polgári leányiskola épületébe költöznek át. 1946-ban a polgári fiúiskola átalakítását megkezdték. Ebbõl az intézménybõl lett a szentesi I. sz. állami általános fiúiskola. Ide jártak megszûnt gimnáziumi I. és II. osztályos, az izraelita és az evangélikus népiskolai fiútanulók. Az intézménynek még mindig nincs saját épülete. Félnapos oktatásra járnak a volt polgári leányiskolával. A kifutó polgári osztályok helyébe általános iskolai osztályok léptek folyamatosan.

c) A KERESKEDELMI ÉS IPAROSTANONC ISKOLA

Az iparostanonc képzés a református egyház által 1854-ben létesített vasárnapi iskolájából fejlõdött ki. Ebbe az iskolába felekezetre és foglalkozásra való tekintet nélkül felnõtteket is felvettek. Célja az elemi ismeretek bõvítése volt. Az évek folyamán a vasárnapi iskolába már csak az iparos- és kereskedõtanoncok jártak. A gazdálkodók gyermekei "elkoptak" ebbõl az intézménybõl. Mivel nemcsak reformátusok látogatták az iskolát, így az egyház kérte a várost, hogy a fenntartási költségekhez járuljon hozzá. 1869-ben a város teljes egészében átvette az ekkor négyosztályos intézményt. Az elsõbe, a másodikba és a harmadikba iparos-, a negyedikbe pedig kereskedõtanoncok jártak. A városi ismétlõiskolát 1883-ban miniszteri rendelet alapján alsófokú ipariskolává szervezték át. Mint ilyen, az ipartanodai bizottság közvetlen felügyelete alá került. Minden iparostanulót elõször az elõkészítõ osztályba vettek fel, ennek sikeres elvégzése után az elsõ, illetve a második osztályba. Amennyiben a tanuló még ekkor sem szabadult fel, akkor a harmadik, ún. kereskedõtanonc osztályba vették fel. A harmadik osztálynak két tagozata volt: kezdõk és haladók. A kereskedõtanoncok akkori viszonylagos jobb elõképzettségére jellemzõ, hogy õket azonnal a harmadik osztályba vették fel. A tanévek végén a tanoncok munkáit kiállították. Ezekhez a munkadarabokat a mester felügyelete mellett készítették el. A kiállító tanoncot munkájáért dicsérõ oklevéllel vagy esetlegesen pénzzel jutalmazták. Ezeket a kiállításokat egészen a 30-as válságig megrendezték, azonban az ekkor kialakult munkahiány megakadályozta ezt. Az elsõ világháborúig a tanonclétszám növekedett, majd a háború alatt erõsen visszaesett. Az harcok befejezését követõ gazdasági nekilendülés 8-9 éven át "virágoztatta" az iskolát. Mindenki az ipari pályán keresi boldogulását. De a világégés ezt az intézményt sem kímélte. Megint visszaesett a tanonclétszám. A létszámingadozást az osztályszerkezet folyamatos átalakításával követték. Volt, mikor megszüntették a párhuzamos osztályokat, volt, mikor újraindították. A román megszállás alatt az iskola teljes felszerelése és ifjúsági könyvtára is elpusztult. A károk helyreállítása több mint 10 évig tartott. A tanonciskola részben az állami reálgimnáziumban, részben a központi római katolikus, 1929 szeptemberétõl kezdve pedig teljes egészében a római katolikus iskolában nyert elhelyezést. Szentesen 1927-ben szervezik meg a nõi iparostanonc iskolát. Ezután az államosításig nem változott semmit az oktatás jellege. Az ipartestület felügyelete alatt mûködött az iskola. A vizsgáztatást is az ipartestület végezte. A mestereket arra kötelezte, hogy inasaik szerezzék meg a megfelelõ végzettséget. Gyakorlati munkahelyet természetesen a mester biztosította. 1948 után az iskola fokozatosan átalakult az iparosodó ország szakmunkásait képzõ intézetté.