Előző

6. oldal

Következő

Temetkezés

A vezető rétegbe tartozó urak szintén magános sírokba temetkeztek. Ilyen lehet a zempléni földvár mellett előkerült nevezetes sír, amelyben arany borítású szablya, gazdagon díszített, aranyozott ezüstedény került elő, és a halott öt varkocsán jelképekkel díszített korongok voltak. Ugyancsak magánosan temették el a többnejű urak fő feleségeit, mint például a Duna Tisza közi homokon, Balotán az aranyveretekkel díszített ruhájú és gazdagon felszerszámozott lovú nagyasszonyt. Az ilyen temetések bizonyára titokban történtek, hogy a sírt ne rabolhassák ki. A sírrablók leskelődését pedig fátlan, homokbuckás síkon lehetett a legjobban elkerülni.
A középréteg nem vagyont érő, hanem ezüstveretes ruhát hordott, illetve lószerszámot használt, és többnyire kiscsaládi temetőbe temetkezett (például Karancslapujtő, Bene). A középréteg sem volt teljesen egységes, gazdagabb tisztektől egyszerűbb vitézekig terjedt a skála, és így sírjaik mellé vagy közelébe olykor háziszolgákat is temettek. Az ilyen temető közepe táján a család férfitagjai helyezkednek el íjjal, nyíllal és a toron elfogyasztott ló részeivel, szélein a szegény rokonok és a szolgák. Mivel a temetőkkel főként a Nyírség és Bihar területén találkozhatunk, leginkább a katonai segédnépekhez kapcsolhatók.
A közrendű “ínség” a faluközösség népes temetőjébe temetkezett, és nem különülhetett szót családi egységekre, bár a meg-megszakadó temetősorokból kiscsaládok együtt temetkezésére lehet következtetni. A legújabb embertani elemzések szerint 10. századi kis, falusi temetők (például Sárbogárd, Kálkápolna) is heterogén eredetű népességre mutatnak, olyan közösségekre, amelyek eltérő embertani jellegű egyedek Vagy kiscsaládok összeköltöztetésével alakultak ki. Sárbogárdon a 25-30 főből álló közösség vezetője az első nemzedékben egy veretes övvel és bőrtarsollyal, a második nemzedékben egy 7 nyíllal és lószerszámmal eltemetett férfi volt. A többi sír kevés ékszert (például S végű hajkarikát) és más mellékletet tartalmazott.