Előző

68. oldal

Következő

A fejedelem böszörmény vámszedői a kereskedőktől bizonyára tizedet szedtek, mint ezt 923-bari a volgai bolgár fejedelemről feljegyezték.
De nem csupán csehek fordultak meg Magyarországon, hanem magyarok is Csehországban. Ibrahim ibn Jakub 965-ben feljegyezte, hogy a nagy forgalmú prágai vásárt Magyarországról mohamedán (káliz-böszörmény), zsidó és türk (magyar) kereskedők látogatták, akik áruval és bizánci aranysolidussal jelentek meg, és Prágából rabszolgát, ónt és különféle prémeket vittek haza.

AZ UTOLSÓ KALANDOZÁSOK BIZÁNC ELLEN

A szomszédos szláv népekkel és a besenyőkkel való baráti kapcsolat éppenséggel a hatvanas évek második felében a magyar kalandozások rövid újjáéledéséhez vezetett. 965-ben, amikor Niképhorosz Phókász császár (965-969) a kisázsiai Kilikiában és Ciprus szigetén az arabokkal harcolt, bolgár követ jelent meg Bizáncban, és követelte a korábbi császárok által fizetett évi adót. Az új császár elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy a követet megkorbácsoltassa, és sereget küldött néhány bolgár határvár elfoglalására. Péter bolgár cár nem támadott közvetlenül, hanem - úgy látszik - magyar segédcsapatokat kért fel a görög terület pusztítására. Niképhorosz Phókásznak a Nyírségben előkerült érméből arra következtethetünk, hogy ekkor a bihari herceg (Zerind?) küldött egy kabar sereget. A sereg Macedóniába érvén, egy főtáborból kisebb csapatokra oszlott. Ekkor történt az a két epizód, amiről Liudprand 968. évi bizánci követjárása után beszámolt, hogy tudniillik Szaloniki közelében 300 magyar 500 görögöt elfogott és Magyarországra hurcolt, továbbá hogy Macedóniában egy 200 főből álló magyar csapatból a görögök negyvenet elfogtak, s ezeket Niképhorosz Phókász császár kiöltöztetve testőrei közé sorolta, ás elvitte az arabok elleni hadjáratára. A császár jól tudta, hogy a magyarok mögött bolgárok állnak, s ezért 967 nyarán levelet intézett Péter bolgár cárhoz, hogy akadályozza meg a magyarok átkelését a Dunán,