Előző

66. oldal

Következő

Egyébként a magyarországi követ személye eléggé bizonyítja, hogy itt nem a pápától, hanem a magyar fejedelemtől kiinduló akcióról van szó.

KÍSÉRLET LATIN PIJSPÖK FOGADÁSÁRA

Taksony fejedelem a bizánci - magyar kapcsolatok zátonyra futása után megkísérelte azt, amit nem egy szomszédos szláv fejedelem megtett ez idő tájt: a németek megkerülésével közvetlenül Rómából kért püspököt. Mivel az itáliai utat Ottó zárta el, viszont Magyarország baráti viszonyban volt a bolgár fejedelemséggel, Taksony egy bolgár eredetű, de a magyar udvarban nevelkedett Saleccus nevű főembert, alighanem a Taksony partvonalán szállással rendelkező Szalkot küldte a Balkánon át Rómába. A pápa örömmel kapott az alkalmon, ami nemcsak egyházfői tekintélyét emelte volna, hanem politikai súlyát is, sőt alkalmilag katonai támogatást is jelentett volna, s így került sor a térítő püspök felszentelésére, továbbá a pápa "névbetűivel ellátott és ólombullájával megjelölt levél" kiállítására. A levél Ottó kezei közé került. A császár ebből és a bizánci jeteutésekből világosan látta, hogy a magyarok újból kopogtatnak a keresztény egyház kapuján, s-maga, miután zátonyra futtatta a görög es római püspök működését, már csak arra törekedett, hogy a magyarok az általa kinyitott kapun térjenek be az egyházba. A második magyar kísérlet a keresztény hit felvételére ilyenformán megfeneklett, de a cél, a Rómával való kapcsolatfe]vétel a magyar fejedelmi ház jövőbeli törekvéseit meghatározta; ha ez másként nem ment, a németekkel való kompromisszum útján.
Taksony viszonyát a németekkel még a mozdulatlanság jellemezte. Ezt elsősorban a minden kezdeményezést megbénító mágikus hiedelem okozta. Ezen túllépni csak a régi hit eldobásával és a kereszténység felvételével lehetett volna, ami viszont az adott időpontban csak a németek útján volt lehetséges. E circulus vitiosus okozta, hogy a pozitív kezdeményezések ellenére a hatvanas években, amikor lengyel földön elindult a keresztény berendezkedés, Magyarország lemaradt.