Előző

43. oldal

Következő

A 947 óta megújuló nyugati kalandozások a 951. évi ticinói vereséggel leálltak, és 953-ban Bizáno püspököt küldött Magyarországra. Ekkor megindult egy beilleszkedési folyamat, amit a közbejött események megzavartak. A beilleszkedést meghiúsító 954. és 955. évi nyugati hadjárat nem magyar oldalról indult ki, hanem a német ellenzék felkérésére, és a 955-ben elszenvedett vereség csak még jobban aláhúzta azt, ami 951-ben már Európa és a magyarok előtt nyilvánvalóvá vált.
Ami a csata kihatását illeti a magyarság belső fejlődésére, azt a történelmi irodalom messze eltúlozta. Vegyük először is a katonai Vereség méretét szemügyre. A német forrásokból nyilvánvaló, hogy a magyarok megfutamodtak, a harcban és menekülés közben sokan elpusztultak, három elfogott vezérük csúfos halált szenvedett. Hasonló vereség máskor is érte a magyarokat, új elem a vezérek kivégzése volt. Hogy a Lech melletti Vereség nagysága hogyan dagadt az idők folytán. azt megítélhetjük, ha külön-külön vesszük szemügyre az első, frissiben írt halotti bejegyzéseket, az egy-két év múltán bejegyzett évkönyvadatokat, a több év távlatából visszatekintő kortársi előadásokat és a későbbi krónikák "kiértékelését".
Legfrissebben kerültek feljegyzésre az érdekelt egyházak halottas könyvébe, nekrologiumába, az öröknaptár napjához írt adatok. Sankt Gallenben 955. augusztus 10-éhez ezt vezették be: "És meghalt Bertold gróf és Konrád herceg és Ulrik és Thietpald grófok és sokan, akiket a magyarok öltek meg." A weissenburgi halottaskönyvben viszont 955. augusztus 15. alatt ez 411: "Lulo, a magyarok királya" A közel egykorú évkönyvbejegyzések közül kettő érdemel figyelmet. A Regensburgi Évkönyv 955-nél "a magyarok öldöklése" bejegyzést tartalmazza, ugyanazt, mint a 902-nél és 943-nál. Ügy tűnik, hogy a feljegyzők maguk sem tudták, hogy ez a vereség több-e, kevesebb-e a régieknél. Reálisabb képet ad a magyar és német veszteséget egyaránt számba vevő Szász Évkönyv adata, amely a Quedlinburgi, Hersfeldi, Hildesheimi és Altitichi Évkönyvekben maradt fenn: "955. Ottó király a magyarokat saját maga és övéi nagy veszedelmóvel kegyetlen öldökléssel szétszórta, amely háborúban Konrád herceg, a király veje sok másokkal elesett."