Előző
36. oldal

A győzelem jelentőségét csökkenti, hogy második vonalbeli seregek csaptak össze: magyar részről a Duna északi oldalán nem a fejedelmi had, hanem valamelyik dux ból vonult fel, bajor részről szintén nem a herceg elit hadereje, hanem az otthon maradt katonaság vehette fel a harcot.
A magyar győzelemnek mindamellett jelentős lélektani hatása lehetett odahaza, mert a magyarok huszonöt éve minden németországi vállalkozásuknál kisebb-nagyobb vereséget szenvedtek. A vezérek, elsősorban Bulcsú újból terveket szőttek, és a negyvenes évek tétlenségét nagy vállalkozókedv váltotta fel.
951 tavaszán sereget küldtek Itáliába. A magyarokkal szövetséges Berengár, nem sejtve, hogy német támadás készül ellene, a magyarokat átengedte zsákmányoló dúlásra Aquitarűába, amely az Ottóval szövetséges IIV. Lajos francia királyt uralta.
Ezt az alkalmat használta ki Henrik bajor herceg. A múlt évi vereséget megbosszulandó, 951 tavaszán betört Magyarország nyugati végeire, és még mielőtt komoly sereg gyűlt volna össze, sok állatot és embert zsákmányolva hazavonult. A magyarok saját hazájukban való megtámadásának híre gyorsan elterjedt, és dagadt, mint a lavina. Franciaországba már olyan hír jutott a, hogy a magyarokat leigázták. Egyes történészek pedig - Widukind szavait félremagyarázva - a Ticinón való átkelésből, Tiszán való átkelést véltek kiolvasni. Ilyen hosszú hadjáratra azonban Henrik-nek sem ideje, sem lehetősége nem volt. Henrik az év elején még Ottó császár udvarában tartózkodott, nyáron pedig már Bajorországból intrikált Ottó császár fia, Liudolf ellen. Ottó Ugyanis - engedve II. Lothár olasz árnyékkirály özvegye, Adelhaid hívásának - nagy itáliai hadjáratra szánta a magát, amelyben Henrik mint hadvezér vett részt. A királyi Sereget önszántából megelőzte a Lombardia uralmára pályázó Ludolf herceg, de Henrik követői előtte jártak, s így még a németbarát városok sem nyitottak kaput előtte.
Ottó - hercegek és püspökök kíséretében - nyár végén indult a, és 951. szeptember 23-án, ostrom nélkül bevonult Paviába, ahol feleségül vette Lothár özvegyét, és Itália királyává kiáltatta ki magát.