1. oldal

Következő

ZSÁKMÁNYOLÓ ÉS ADÓZTATÓ HADJÁRATOK

GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI INDÍTÉKOK

A történeti köztudat a honfoglalástól Géza uralomra jutásáig terjedő időszakot, mint a kalandozások korát tartja számon. Ha áttekintjük a kor írott forrásanyagát, ez a megjelölés indokoltnak látszik, mert a Görög és Latin kútfők tele vannak az Európát bekalandozó "hunok" vagy "hungárusok" harcaival, és hogy a kalandozások 955-ben nem maradtak abba, arról nemcsak görög források, hanem a magyar krónikák is tanúskodnak -A kalandozásokra vonatkozó információk viszonylagos bőségéből következik, hogy a kalandozó hadjáratoknak a történészek nagyobb súlyt tulajdonítottak a magyar történelemben, mint amekkorát a magyar társadalom egészének belső fejlődésében jelentett. Éppen a belső viszonyok nem ismeréséből következik, hogy a kalandozó hadjáratok okairól, társadalmi rugójáról nagyon eltérő vélemények hangzottak el.
A hazai idealizáló felfogások egyike a kalandozásokat mint bámulatos lovasteljesítményeket értékelte, s mivel a honfoglaló és kalandozó magyarságot mindenestül lovas vitézeknek tekintette, kialakult a lovas kalandokra vállalkozó nemes magyar nemzet képe. Hogy az etnikailag és társadalmilag osztatlan lovas magyar nép történeti tévhit csupán, arról több helyütt szóltunk, hogy pedig a kalandozók gondja inkább, "vér és arany" volt, semmint testedzés, az nem szorul bizonyításra.
Egy másik itthoni felfogás szerint a kalandozások tudatos nyugati-a törekvés jelei, s céljuk felderítés volt, annak megállapítása, hogy kínálkozik-e a Kárpát-medencénél alkalmasabb ország honfoglalásra és megtelepedésre, a pusztítás és zsákmányolás pedig csak a hadjárat velejárója. Az ezt vallók csupán arra nem tudtak választ adni, hogy miért kellett egy évszázadon át újból és újból felderíteni egy kitűnően ismert terepet.