Előző
36. oldal

A hercegek és nemzetségfők ingamozgásának távolsága viszonylag rövidebb (50-100 km) volt, s alsó végpontján vagy útvonalán földvár helyezkedett el.
E rendszer Magyarországon való elterjedése abból állapítható meg, hogy a 10. századi magyar uralkodók és főemberek szálláshelyeit általában személynevükkel nevezték, s ezekből a helynevekből a történeti forrásokban és a mai helynévanyagban sok megmaradt. A téli és nyári szálláshely neve nem mindig maradt fenn, mert például az apa szállását az azt öröklő fiúról is nevezhették, de ott, ahol a leszármazás ismeretes, meglehetős biztonsággal állapítható meg, hogy melyik az a folyóvíz, amely mellett, vagy amelynek mellékvizeinél egy család tagjai generációkon át tartották és váltották szállásaikat.
Ha ismernénk a törzs- és nemzetségfők nevét és leszármazását, pontosan meg tudnánk jelölni szálláshelyüket, s egyben a törzsek település-területéről, sőt azokról az eltolódásokról is pontosabb képet alkothatnánk, amelyeket a 10. század belső küzdelmei okoztak. Sajnos a 10. század vezető családjai közül egyedül az Árpádok leszármazása ismeretes, az sem hiánytalanul, s így bár nyomon tudjuk követni, hogy az Árpád-ház hogyan terjesztette ki uralmát idegen törzsfők területére, csak kivételes esetben tudjuk megmondani, hogy kinek a rovására történt a terjeszkedés.
A korai magyar történet nagy kérdése, hogy milyen változás következett be 904 után a fejedelemségben. Megszűnt-e a kettős fejedelemség, és Árpád egyeduralomra tett-e szert. Árpád - mint a magyar hadak fővezére - a kabar haderőt vezető fiaival együtt kétségtelenül fölényben volt más vezérek felett. Több érv hozható fel amellett, hogy Árpád Kurszán halála után birtokba vette Kurszán partvonalát és aquincumi várát. Erre látszik mutatni Anonymus azon feljegyzése, hogy Árpádot Óbudán, Kurszánvára közelében temették el, s erre utal, hogy Kurszánvára tágabb környékén, Pest megyében, melynek szélterületein a Kurszántól leszármazó Kartal nembeliek a 13. századig birtokoltak, Árpádfiak szállásait jelző helynevek jelennek meg.
nemzetsége mellőzésével, önként átengedi az egyeduralmat egy soron következő törzsfő családjának, a legnagyobb mértékben gyanút kelt.