Előző |
14.
oldal
|
Nem
tekintve azt, hogy a görög familia szón szolgacsaládot, illetve cselédet is
értettek, a magyar őskrónikában, az úgynevezett 11. század végi gestában feljegyzett
magyar hagyomány kifejezetten szól az asszonynép beköltözéséről, és csak az
állatok elvesztését panaszolja, amikor elmondja, hogy a magyarok előző lakhelyükön
"nem maradhattak, mivel a sasok (régi magyar nyelven besék!) úgy zúdultak
le rájuk a fákról, mint a legyek, s barmaikat és lovaikat felfalva elpusztították..."
Erdélyben
... hét földvárat építettek feleségeik és vagyonuk őrzésére." Ez a legendás
formába öltöztetett hagyomány őrizte meg a honfoglaló magyarok fő gondját-baját.
A folyókkal szabdalt sztyeppen nem volt rá idő és mód, hogy a lassan vonuló
juhnyájakat és gulyákat magukkal hajtsák, és a folyókon átszállítsák, az újhazában
pedig nem találtak a veszteséget kellően pótló állatállományt. Az emberveszteséget
viszont a meneküléskor csökkentette, hogy a magukkal hajtott méneseikből váltott
lovakkal gyorsabban menekülhettek, mint a gázlókat nem ismerő besenyők, akiket
a zsákmány birtokbavétele és szétosztása is hátráltatott. Biztosra vehető,
hogy a Don és Donyec vidéki törzsek komoly emberveszteséget is szenvedtek;
egy-két nemzetség el is pusztulhatott, de végül is mind a tíz törzs elérte
menekülése célját, a Kárpát-medencét.
A menekülő törzsek a legrövidebb úton igyekeztek a Kárpátok fedezékébe jutni,
s erre a Kijev felől jövő "fekete magyaroknak" (kabaroknak, székelyeknek)
és a velük tartó keleti szlávoknak a Vereckei-hágó, a hét törzs népének pedig
a Radnai-, Borgói- és Tatár-hágó, valamint a Békás-, Ojtozi- és Bodza-szoros
kínálkozott. A dél-erdélyi és al-dunai szorosokat a bolgár támadás miatt nem
vehették tömegesen igénybe; ezt a bolgárok annál is inkább akadályozták, mert
Erdély értékes sóbányáival uralmuk alatt volt.
A bonfoglalás itt leírt második szakasza főként Erdélybe torkollott.
A magyar őskrónika szerint a "besék" elől való menekülés és a hegyeken
való átkelés után "elérkeztek Magyarország végeire, tudniillik Erdélybe.
Itt hét földvárat építettek feleségeik és vagyonuk őrzésére, s egy ideig itt
maradtak... Erdélyben tehát megpihentek és barmaikat erőhöz juttatták (recreaverunt)."