Előző
11. oldal

A pannóniai kalandozást és a Felső-Tisza-vidékre váló visszavonulást minden bizonnyal a következő év, 895 elején követte Árpád fejedelem leereszkedése a magyar törzsek lovassága élén a Vereckei-hágón át az Alföldre, aminek emlékét a magyar hagyomány mint Árpád diadalmas honfoglalását őrizte meg. Ennek emléke az a másik krónikás hagyomány is, amely arról tudat, hogy Árpád a honfoglaláskor a többi vezéreket állítólag megelőzte. Árpádnak és seregének 895. évi hadra kelését bizonyítja Konstantin császár feljegyzése, mely szerint a 895. évi besenyő-bolgár támadáskor a magyar had nem tartózkodott otthon. Tartózkodása helyét Regino árulja el, amikor közli, hogy a magyarok először a pannonok és avarok pusztáira hatoltak be, és onnan támadták a szomszédos hatalmak végvidékeit. Árpád serege elsőként nyilván az Alföld déli felére kiterjedő bolgár végeket támadta. meg, elfoglalva földváraikat, Csongrádot, Titelt és más erősségeket. A Felső-Tisza vidéki nemzetségi hagyományokat közvetítő Anonymus nagyjából ennek a benyomulásnak az emlékét és bolgárellenes harcait őrizte meg, noha regényes történetének legtöbb szereplője, történeti környezete és epizódja írói fantázia szülötte.
Ha most felvetődik a kérdés, hogy Árpád ezúttal a véglegesség igényével nyomult-e a Kárpát-medencébe, avagy ez is csak kalandozó hadjárat volt, a tudatos foglalást tartjuk valószínűbbnek. Nemcsak a magyar hagyomány egyértelmű vallomása szól mellette, hanem az a tény is, hogy magyar fejedelmek kalandozó hadjáratokban sohasem vettek részt.
Más kérdés, hogy a haditervbe számítási hiba csúszott, és a győzelmes foglalás csak egy hozzá kapcsolódó vereség és menekülés révén alakult honfoglalássá.
Az Európában alig ismert magyar lovasság gyors sikerei 894 őszén arra késztették az egymással küzdő Duna-völgyi hatalmakat, hogy abbahagyják a harcot. Nemcsak a morvák és frankok kötöttek sietve békét, hanem Simeon bolgár cár is tárgyalásokba bocsátkozott Leó görög császár megbízottaival. Az Al-Dunánál állomásozó Eusztathiosz tengernagy útján békét kért a császártól, mire a császár visszarendelte hajóhadát és Niképhorosz Phokász szárazföldi seregét, s követet küldött Simeonhoz a béke megtárgyalására.