A régi templom

    A hitközösség a végleges szervezettségbe 1817 körül érkezett el. Ekkor már lényegében tulajdonosa volt a Sarkadi-féle háznak (csak lényegében, hiszen ekkoriban az elzálogosítás volt az eladás formája, ha valakinek, mint pl. a zsidóknak ingatlanvételi joga még nem volt elismerve), néhány év múlva azonban szabályosan is rendeződött a tulajdonjog. Gróf Károlyi György ispánja 1829. február 18.-án kelt nyomtatványában elismerte, hogy "3 szentesi izraelita" név szerint Erchlinger Ábrahám (valójában valószínűleg: Reichlinger Ábrahám, a korabeli elnök), Szand Leopold ésLévi Ábrahám, 400 váltó rhénusi forintot fizettek be azért, "hogy az általuk a IV. tizedben eddig is Sarkadi név alatt bírt imádkozóház és kóser korcsma az conscriptióban nevekre irattason."

    A Sarkadi-féle házat már 1818-ban átalakították, majd 1829-ben újra, sőt 1848 előtt ki is bővítették. Ez a régi templom a ma is fennálló zsinagógaépület északi és nyugati falától 2-2 ölnyivel kijjebb esett. A templommal egy épületben, ennek keleti oldalán voltak a fürdő és egyéb lakások, a nyugati oldalán pedig a szoba a pászkasütés számára. A bejárat nem a nyugati oldalon, hanem dél felől volt. A "női karzat"csak kb. egy méterrel magasabb, elkülönített szűk helyiség volt a férfitemplom mellett.

A zsinagóga

     A régi templom már az 1850-es évek elején is szűk volt és omladozott, ezért 1854. június18.-án elvi határozat született új templom építéséről, "mivel a régit kijavítaniis veszélyes". Létrehoztak egy 22 tagú bizottságot, melynek feladata az új templom építési tervének kidolgozása lett.  A bizottság kapcsolatba is lépett egy csongrádi építőmesterrel. Terveik szerint 4-5 év alatt fizették volna ki a 400 férfi-ülésre méretezett templom építési költségeit. Azonban1856. május 16.-án a templom-alap meg nem létére, valamint a gazdasági pangásra hivatkozva, úgy döntöttek, hogy le kell mondani a templomépítésről és a régi templom javításáról kell gondoskodni.

    Az 1860-as években még néhányszor felmerül a templomépítés szükségessége, de az építkezés megkezdéséről csak 1868-ban született határozat. Hat tagú bizottságot hoztak létre az építkezési munkálatok koordinálására. Az anyagi fedezetet a kor szokásától eltérően nem az ország többi hitközségétől érkező könyöradományok révén szerezték meg, hanem önerőből (helyi adományok, átcsoportosítások, hitelek segítségével) oldották meg.

    Halász István nagykőrösi építő-vállalkozó Knabe Ignác budai építőmester (a budai zsinagóga építője) tervei alapján 1869. július közepén fogott hozzá az új templom építéséhez a régi templom udvarában, két öl távolságra a templom déli oldalától. A kőművesmunkák befejezésére 1870. november folyamán került sor, ezt követően kezdődhettek meg a belső munkálatok, melyekkel véglegesen 1872-re készültek el. A templom ünnepélyes felavatása azonban örökre elmaradt a belső felekezeti harcok miatt. Nem egészen hiteles számadás szerint az összes költségek 42.378 forintot tettek ki.

  Az elkészült épület külső mérete 15,60 x 23,75 m volt. A főhomlokzatának oromzata 18,25 méterrel magasodott környezetének szintje fölé. Hármas ívű földszinti árkádjai közül méretével a középső emelkedett ki, és az emeletén is a középső tengely volt a hangsúlyos a nagy félköríves záródású ikerablakkal.A koronázópárkányt pártázat zárta, a falpillérek fölött kősisakokkal. Ugyanezek az építészeti elemek voltak megtalálhatók az előcsarnok mögött kimagasló zsinagóga főtömegén is. Nyugati és keleti homlokzatát a széleken - a nyolcszögfelével a falsík elé ugró - falpillérek zárták, míg a falmezőket egyszerű függőleges falsáv tagolta. A Koronázópárkány alatt kör ablaksor adta az oldalhomlokzatok díszét. A kiemelt oromzati attikát ívsor kisérte. A főépületnek hármas bejárata volt, melyekhez a hat mezővel boltozott, nyitott előcsarnokon keresztül juthattunk. A középső kapu ívét héber felirat vette körül: "Készítsetek nekem szentélyt, hogy lakjam közepettük." (Mózes II 25:8)

    A kisméretű előteret a női karzatra vezető két lépcsőház fogta közre. Belül a zsinagógai tér jól áttekinthető volt; egységét a női karzatot tartó karcsú öntöttvas oszlopok sem bontották meg. A keleti fal teljes hosszában, az előtte húzódó 3,5m széles területsávot elfoglalta az az emelvény, melynek két szélén az elöljáróság számára fenntartott ülőhelyek voltak. A tórafülke felirata: "Az Örökkévalót mindíg magam előtt tartottam." (Zsoltárok 16:8)

    A második világháborúig rendszeresen használták a templomot, az 1960-as évektől azonban használaton kívül állt. 1967-ben a hitközség az épületet kiürítette, majd a Magyar Izraeliták Szövetségétől 3,6 millió Ft-ért megvásárolta a város, elbontotta az életveszélyes tetőt, és konzerválta az épületet. Az 1970-es évek végén hasznosítására és a környék rendezésére tervpályázatot írtak ki.

    1992-ben került sor a tetőszerkezet helyreállítására. 1996-ban pedig képviselőtestületi döntés született a zsinagóga könyvtári célú felújításáról, a költségek teljes biztosítása mellett. A meghirdetett tervpályázatot a Terney László vezette tervező kollektíva nyerte el. A kivitelezést a Szegedi Muréna Kft. végezte, a munkák 1997 szeptemberében kezdődtek meg és 1998 augusztusában fejeződtek be. A bekerülési költség több mint 150 millió Ft, melyet a város saját pénzeszközeiből finanszírozott.
 

Felhasznált irodalom:

• Harsányi László: A szentesi izraelita hitközség története (Bp., 1970.) 210 p.

• Magyarországi zsinagógák / főszerk. Gerő László (Bp., 1989.) p. 133.