Nagy János: Szent István koránakzenéje

A kor Európájának zenéje

  A kereszténységgel megjelent a gregorián.A IV. században Szent Ambrus már himnuszokat írt ésénekeltetett. I. (Nagy) Gergely (590-604) pedig utasítástadott arra, hogy rendszerezni kell a liturgiát.
  Az ezredfordulóra már kialakultak a mise állandórészei, ugyanakkor a zenei ismereteket még szájrólszájra adták tovább, pontos leírásoknem készültek - bár bizonyos tájékoztatójeleket már használtak.
  Arezzói Guido (1000-1050) alkotta meg a szolmizációt.A "Himnusz Szent Jánoshoz" címû mûvébenminden sor eggyel magasabb hangon kezdõdik (do-re-mi stb.). Lényegébena mai hangjegyírás õsét találta ki -csak négy vonalat használva.

A korszak magyar zenéje

  Szent István korában a pogányságés a kereszténység együtt él - ez jellemzia zenét is. Négy nagyobb csoportot lehet elkülöníteni,melyekrõl a továbbiakban lesz szó.

1.) A sámánizmus zenéje
  A sámánizmust lélekvallásnak nevezhetjük.A sámánt ("megszállott") vagy táltost a szellemekválasztották ki. Ennek a kiválasztottságnakszámos jele lehetett, ilyen pl. ha valaki több csonttal (pl.6 ujj) vagy foggal született. A sámánok lelkileg iskülönbözhettek az átlagemberektõl - pl. epilepsziásoklehettek. A sámán feladata volt a kapcsolattartása jó szellemekkel, a rossz szellemek elûzése s ígyegyfajta gyógyító szerep betöltése. Akapcsolattartás transzban, révületben történt.Ezt az állapotot elõ is tudta idézni. Erre alkalmaseszköz volt a dob, mely rezgéseinek hatásáraaz agy szokatlan állapotba került. (Ezt még ma is alkalmazzákSzibériában.)
  Szintén rezgés kelthetõ az íj húrjánakpengetésével, sõt dallam is játszhatórajta (a húr hosszától függõen) - talánez lehetett a lant õse.
  Fontos szerepet játszott az ének is, hiszen ezenkeresztül közölte az emberekkel a szellemi világüzenetét. Sajátos módja az ún. torokéneklés,amit pl. a furulyások is alkalmaznak. Ez arra utal, hogy jelen volta többszólamúságra való igény.

Felmerülhet a kérdés, hogy milyen egyéb hangszereklétezhettek ebben az idõszakban?
  Feltehetõen rendelkeztek valamilyen fúvóshangszerrel a fent említetteken túl. Biztosan állítható,hogy fejlett hangszereik voltak, hiszen már az Istállóskõibarlangban találtak egy háromlyukú hangszert, éstudjuk azt is, hogy már a IV. században Kis Pipin egy orgonátkapott ajándékba Bizáncból. Azonban nálunka népzenetudósok sem tudják írásos anyaggalbizonyítani, hogy milyen hangszerek létezhettek.

  Külön kell beszélni a regülésrõl.A kifejezést a révület szóval hozzák kapcsolatba.Emlékét ma már a karácsony körülinépszokások õrzik, amikor regõsök énekelneka házaknál. A regösénekeknek mindig van egy érthetetlenrésze pl.: "hej, regülejtem, regülejtem", mely a versszakokvégén refrénként jelenik meg. Ezt a bizánciaktólvehettük át. (Szláv hatás jele lehet a jelesnapokhoz kapcsolódó népszokások átvétele.)

Érdekes kérdés, hogy meddig tartott a "pogánykor"?
  Mivel még I. László is keményenfellép a pogány szokások ellen, ez azt igazolja, hogyaz emberi tudatnak nem volt elég 10-20-30 év a "tudatváltáshoz".Azaz István korában még biztosan együtt élteka pogány és a keresztény szokások.

2.) Népdalok
  A népzene végigkíséri az emberiségéletét. A legrégibb népdalok jellemzõjea pentatónia, az ereszkedõ dallamvonal. Kodály számoshasonlóságot mutatott ki a magyar és a cseremisz népdalokközött. Bizonyos dallamfordulatok bizonyíthatják,hogy az õszenetörténetben találkoztunk ezekkelaz elemekkel. A mai vélemény szerint a tiszta kvintváltó(öt hanggal lentebb ugyanaz a dallam) késõbbi eredetûés talán szegényítette is az eredeti pentatóniát.(Pentatónia: félhang-nélküli 5 fokú hangsor.)

  Külön ágat képviselnek az ún.siratók. Ezek már a honfoglalás elõtti idõkbenis megvoltak. Elõször diatonikus (7 fokú hangsor 5 egészés 2 fél hanglépéssel, pl.: dúr) majdpentaton dallamra épülõk voltak. Jellemzõje továbbá,hogy a következõ századokban is szájrólszájra terjedt.

3.) A kereszténység zenéje (gregorián)
  Mikor találkoztunk a kereszténységgel?Már Géza megkeresztelkedett, István pedig márkeresztény hitben nõtt fel. A ránkmaradt írásokbólazonban kiderül, hogy már a honfoglalás elõtttalálkoztak õseink a keresztény szellemiséggel,pl. az alánok (ászok, jászok) révénannak bizánci változatával. 952-ben az erdélyiGyula meg is keresztelkedett Bizáncban, az õ lányavolt Sarolt, akivel görög apácák is érkeztek.Bizonyítható, hogy Kórógyon a X-XI. századbanmég volt görög monostor; sõt Szent Gellértis írt a "methodistákról".

 István a római kereszténységet vettefel, a behívott szerzetesek, lovagok pedig hozták magukkalsaját kultúrájukat is. Mivel az írásbeliségmûvelõi a papok voltak, õk tudták lejegyeznia zenét is. Megmaradt István koronázási szertartása,mely a mainzi ordót követte.
  Szent István püspökségeket is alapított.Ezekben 10-40 fõ éneklõ pap, kanonok is élt.Ez azt jelent, hogy a korszakban ismert 3.000-4.000 dallamból akár800-1.000-t is ismerhettek. A zene elterjedésében fontosvolt az a rendelkezés, mely kötelezte a falvakat, hogy 10 faluépítsen egy templomot. Ezekben pedig nyílvánutánozták a nagyobb templomok szokásait.

  Összességében elmondható, hogy a zenea reneszánszig Magyarországon ugyanúgy fejlõdött,mint Nyugaton.

4.) "a magyarok szimfóniája" (hangszeres zene)
  A fenti kifejezés a legenda szerint Szent Gellérttõlszármazik. (Gellért olasz bencés szerzetes a Szentföldreindult, azonban Magyarországon maradt, ahol a csanádi egyházmegyevezetõje lett.)

  Szent Gellért püspök legendája elmondja,hogy amikor iskolamesterével, Waltherral, vándorútjaközben egy majornál megszállt, az éjszaka különöshangokra figyelt fel. Valamilyen éneklésnek és egymonoton mormogásnak a "kétszólamúságára".Ekkor hangozott el a szájából a kérdés:Hallod-e a magyarok szimfóniáját? A mai napig semtudjuk, hogy pontosan mire gondolhatott Gellért. Egyes véleményekszerint a szimfónia szót annak "együtthangzás"jelentésében használta; mások szerint azonbana tekerõre értette, mely állandó zúgóhangot ad a dallamnak.

A jegyzeteket készítette: Nagy Enikõ
 
 

Intézményünk
Szolgáltatások
Munkatársak
Eseménynaptár
Állományunk
Európai Unió
Hasznos linkek
A honlap térképe
Vendégkönyv
Archívum
E-könyvtár

Vissza a fõoldalra