dr. Kristó Gyula:Szent
István, az ember és az államférfi
című előadásának jegyzete
Mikor született Szent István?
Jelenleg István születésével kapcsolatbanhárom
évszám van a köztudatban - ezek: 967, 969, 975. Mindhárom évszámotXIII.
századi források alapján állapították meg. A legfrissebb kutatások azonban
azt támasztják alá, hogy e három évszám egyike sem tekinthető helytállónak.
A XI. század végén keletkezett "Istvánkirály
nagyobbik legendája" így ír:
"A kisfiú királyfihoz illő nevelésben
részesülve növekedett, miután pedig a gyermekkorból kinőve a serdülőkornak
épp csak az első lépcsőfokára hágott, atyja magához hívta Magyarország
főembereit és a rá következő rendet, és közös tanácskozásuk határozatával
fiát, Istvánt jelölte ki utódául a nép kormányzásában, megerősítésül egyenként
megesketve őket. Amikor aztán beteltek napjai, az Úr megtestesülésének
997. esztendejében a haszontalan világ nyomorúságait az égi örömre váltotta."(p.
276-277.)
Ebből meg lehet határozni István születésének
hozzávetőleg pontos dátumát. Sevillai Isidorus, a VII-VIII. században élt
spanyol történetíró, "pueritia"-ról (gyermekkorról) beszél 14 éves korig,
illetve "adolescentia"-ról (serdülőkorról) 14-28 éves korig. Nyilvánvaló,
hogy a legenda szerzője ismerte Isidorus munkáját, ez alapján használta
a fenti fogalmakat. Így azt mondhatjuk, hogy István 997-ben kb. 16 éves
lehetett, azaz 980/981-ben születhetett.
Másik forrásunk, az ugyancsak a XI.század
végén keletkezett, rövidebb terjedelmű, "Szent István kisebbik legendája"
azonban így ír:
"Eltávozása után a még gyermek
Istvánt a főemberek és a nép kedvezése dicsőségesen az ország trónusára
emelte, s ő lángoló lélekkel kezdett az igazság terjesztésébe, mert bár
még gyermekéveinek virágjában járt, nem öntötte szavakba a szívét, hanem
éppen hogy a szívébe zárta szavait." (p.304.)
Izidor alapján azt mondhatnánk, hogy István
még nem volt 14 éves sem apja halálakor, azaz valamikor 983 körül születhetett.A
szerző azonban itt nem Isidorus munkáját, hanem a Bibliát vette alapul.
A vonatkozó rész folytatásából az derül ki, hogy a Biblia 16 éves korig
beszél "pueritia"-ról. Ez ugyancsak azt támasztja alá, hogy István 980/981
körül született.
A fentiek alapján megállapíthatjuk,
hogy két XI. századi forrás is azt támasztja alá, hogy el kell vetni az
eddigi István születésére elfogadottnak tekintett dátumokat.
Ha a korábbi születési dátumokat fogadjuk
el, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy Gézát és Istvánt ugyanaz a személy,
Brúnó püspök keresztelte meg. Ha azonban István csak 980/981-ben született,
akkor István kereszténységének gyökereit máshol kell keresnünk.
Ha 967-ben vagy 969-ben látta volna
meg a napvilágot, azt is nehéz volna megmagyarázni, hogy miért csak 996-ban
nősült meg - 27, illetve 29 évesen. Ráadásul, István korában az átlagos
életkor 29 év volt. Nehezen hihető, hogy egy olyan személy, akitől egy
egész dinasztia fennmaradása függ, ilyen sokáig várt volna a nősüléssel.
Hihetőbbnek tűnik, hogy egy 15/16 éves fiatalember vette el a 985-ben született
(így házasságkötésekor 11 éves) Gizellát.
Ránk maradt egy ugyancsak XI. századi
leírásból, Merseburgi Thietmar "Króniká"-jából István pogány neve is:
"Az említett császár kegyéből és
biztatására pedig a bajorok hercegének, Henriknek a sógora, a saját országában
püspöki széket létesítő Vajk, koronát és áldást nyert."(p.
110.)
Ha Istvánt még egészen fiatalon megkeresztelik,
akkor pogány neve nem válik ismertté, nem marad fenn egy (ráadásul külföldi)
forrásból.
Milyen szellemi hatások érték Istvánt?
A 970-es évek elején Magyarországra
érkezett Brúnó püspök, aki megkeresztelte Gézát és az udvar előkelőit.
Ezt Pilgrim passaui püspök ránk maradt leveléből tudjuk:
"… mintegy 5 ezren Krisztus hívei
lettek azon mindkét nemű, nemesebb magyarok közül, akiket eltöltött a katolikus
hit, s a szent keresztségben részesültek."(p.24-25.)
Ezután azonban mintegy 20 évig semmilyen
nyoma sincs a kereszténység terjedésének. Valószínűleg a megtérítettekre
sem gyakorolt gyökeres változást az új hit felvétele. Gézáról, illetve
feleségéről, Saroltról az alábbi források maradtak ránk:
"... apja, akit Gézának neveztek,
igencsak kegyetlen volt, és sokakat ölt meg hirtelen felindulásból. Mikor
kereszténnyé lett, indulatosan lépett fel tusakodó alattvalóival szemben
e hit megerősítéséért és a régi bűnt az Isten iránti buzgalomból felbuzdulva
elsöpörte. Ez a mindenható Istennek, de[más] istenségek különféle hiú képzeteinek
is áldozott, s midőn főpapjától szemrehányást kapott ezért, magáról azt
állította: elég gazdag és hatalmas ahhoz, hogy ezt megtehesse." (Merseburgi
Thietmar: Krónika p. 112-113.)
"Felesége, Beleknegini, azaz szlávul
mondva szép úrasszony, pedig mértéktelenül ivott, és katona módjára ülve
meg a lovat egy embert hirtelen haragjának túlzott hevességében megölt.
Jobban tenné e beszennyezett kéz, ha orsót forgatna, s őrjöngő lelkét türelemmel
megfékezné." (Merseburgi Thietmar: Krónika p. 113.)
"Ezekben a napokban [levelet] küldött
a magyarok nagyfejedelméhez, sőt inkább annak hitveséhez, aki az egész
országot egy férfi kezével tartotta hatalmában, és mindazt, ami férjéé
volt maga irányította" (Querfurti Brúnó: Szent Adalbert prágai püspök
és vértanú második életrajza p. 83.)
A későbbi leírások jóval idealizáltabb
(egyúttal hamisabb) képet próbálnak festeni István koráról (összefüggésben
későbbi szentté avatásával, a magyarság életében betöltött jelentős szerepével)-
pl.:
"Esztergom városában született,
és már kisgyermekként teljességgel belemerítkezett a grammatika tudományának
tanulmányozásába." (Szent
István kisebbik legendája p. 303.)
Amit határozottan kijelenthetünk, az az
hogy István gondolkodására egyaránt hatást gyakorolt a pogány, a görögkeleti
(hiszen anyai nagyapja, az erdélyi Gyula 950 körül felvette a kereszténységet
Bizáncban) és a római központú, latin kereszténységhez kapcsolódó gondolatvilág.
A friss kutatási eredmények szerint az ortodox, görög keleti egyház jelenlétére
utalhat "A veszprémvölgyi monostor alapítólevele" is. Valószínűtlen, hogy
Gizella számára görög rítusú kolostort alapítson I. István - ugyanakkor
egy francia forrásból tudjuk, hogy Géza is az István nevet nyerte el a
keresztségben (s felesége, Sarolt, valóban a görög keleti egyház tagja
volt):
"Én, István, keresztény s egész
Hungria királya, miután létesítettem, felállítottam és berendeztem a szentséges
Istenanya veszprémi, érseki monostorát, összegyűjtöttem benne apácák seregét
a magam, nőm és gyermekeim, valamint egész Pannónia lelki üdvéért, így
rendelkezem." (A veszprémvölgyi monostor alapítólevele p. 116-117.)
"… Szent Brúnó … a hitre térítette
Magyarországot …. Megkeresztelte Magyarország királyát, akit Gézának hívtak,
a keresztségben - nevét megváltoztatván - Istvánnak nevezett el." (Chabannes-i
Adémar: Az angouleme-i főpapok és grófok története p. 166-167.)
Ki keresztelte meg Istvánt?
"István király nagyobbik legendájá"-ban
az alábbiakat találjuk:
"Az Isten kegyeltje, Adalbert püspök
kente meg őt hitének igazsága szerint a keresztség olajával, és ő maga
lett gyámola."(p. 275.)
Ennek ellenére a tudósok sokáig nem hitték
el, hogy tényleg Adalbert prágai püspök nevéhez fűződik István megkeresztelése.Tudjuk,
hogy 995-996 körül Adalbert Magyarországon tartózkodott, ekkor kerülhetett
sor István keresztelőjére is. Ez magyarázatot jelent arra is,hogyan maradhatott
fenn a Vajk név is.
A keresztelésnek ugyanakkor volt egy
aktuálpolitikai vonzata is. Adalbert rokonságban állt a bajor hercegi házzal,
mely rokona volt a szász dinasztiának. Ebből származott a Német-Római Birodalom
három Ottó nevű császára - így az az I. Ottó, aki győzött Augusburgban,
majd Quedlinburgban fogadta a magyar követeket, és hittérítőket küldött
Magyarországra- ezzel vette kezdetét a hittérítés első hulláma.
A második hullám már Adalberthez kapcsolódik.
Ennek kézzel fogható jele 996-ban Pannonhalmán az első latin rítusú monostor
megalapítása (ez is azt bizonyítja, hogy az "első hullám" nem volt tartós
eredményű).
Adalbert valószínűleg felismerte Istvánban
a tehetséget - ezért járthatott közbe a bajor-háznál Gizella és István
házassága érdekében. Eddig nem volt példa arra, hogy ilyen magas rangú
család tagja a "barbár keletiekkel" házassági kapcsolatot létesített volna.
Szükség lehetett Adalbert "garanciájára" is, hogy Gizellából keresztény
királyné lesz. Egy német forrás Gizella házasságával kapcsolatban az alábbiakat
írta:
"Gizellát - igazán neve szerint
a hit kezeseként - feleségül adták Istvánhoz, a magyarok királyához" (Reichenaui
Hermann: Krónika a világ hat korszakáról p. 220-221.) (szójáték Gizella
nevével és a német "Geisel" - kezes, túsz - szóval)
A német források arról is beszámolnak,
hogy Gizellának, illetve a vele érkező térítő papoknak döntő szerepük volt
a kereszténység elterjesztésében. Bár olyan hittérítőről nem tudunk, aki
vértanú-halált halt volna, olyanról igen, aki megsérült.
A magyarság megkeresztelésében ugyanakkor
egyaránt fontos a német és a cseh hatás. Ez utóbbi kapcsán mindenek előtt
Adalbertet, illetve tanítványait kell megemlíteni. (A tanítványok közül
kiemelhető pl. Radla, aki később a pannonhalmi apátság apátja lett.)
Azzal, hogy István felvette a kereszténységet,
egy nép sorsát döntötte el. Gézával ellentétben, ő már őszintén vállalta
hitét és haláláig ki is tartott mellette. Egyébként teljesen érthető, hogy
Géza és kortársai fenntartásokkal viseltettek az új hittel szemben - a
pásztor élethez és húsevéshez szokott magyarok nehezen törődtek bele a
böjti napokba, a rendszeres templomba járásba és abba, hogy a templomban
bizonyos előírások szerint kellett viselkedniük. Istvánnál ilyen problémákkal
már nem találkozunk, ezért is fontosak a fent említett előzmények. (Általában
elmondható, hogy a kereszténység ott ért el gyors sikert, ahol a fejedelmet
is sikerült megnyerni.)
Ugyanakkor azt is be kell vallani, hogy
az átállás István számára sem volt zökkenőmentes. Erről tanúskodik a Koppány
testének feldarabolásáról (ami pogány szokás) szóló részlet:
"Szent István Koppányt négy részre
vágatta: az első részt az esztergomi, a másodikat a veszprémi, a harmadikat
a győri kapuhoz küldte, a negyediket pedig Erdélybe." (14.századi krónikakompozíció
p. 370-371.)
Valószínűleg 996/997-ben került sor az
első latin püspökség létrehozására Veszprémben, a mindenkori fejedelemasszony
székhelyén. Ebből arra következtethetünk, hogy Gizella hozta létre. (Ugyanakkor
ez is azt igazolja, hogy a Géza-kori kereszténység "alacsony szinten" volt,
hiszen még latin püspökség, vagy monostor sem volt az országban.)
A koronázás
István koronázásáról csak egy megbízhatóforrás
áll rendelkezésünkre, Merseburgi Thietmar már korábban is említett "Króniká"-ja:
"Az említett császár kegyéből
és biztatására pedig a bajorok hercegének, Henriknek a sógora, a saját
országában püspöki széket létesítő Vajk, koronát és áldást nyert."(p.
110.)
Ebből kiderül, hogy III. Ottó (Gizella
rokona) és II. Szilveszter pápa (hiszen áldást csak a pápától kaphatott),
akik ekkortájt Rómában voltak, együtt adta a koronát Istvánnak. (Azaz a
közismert történet a korona Istvánnak adásáról nem igaz.) Az, hogy mindez
megtörténhetett egy szerencsés történelmi pillanatnak köszönhető - annak,
hogy:
- III. Ottó volt a Német-Római császár,
akit kortársai nagy műveltsége miatt "mirabilia mundi"-nak ("a világ csodája")
neveznek (ő hozta létre az önálló lengyel érsekséget, és valószínűleg hasonló
történt az esztergomi érsekség esetében is)
és
- II. Szilveszter volt a pápa, aki korábban
Ottó nevelője is volt.
1001-ben lényegében megbuktatták őket,
majd ezt követően 1002-ben Ottó, 1003-ban pedig Szilveszter is meghalt.
Az idézetek forrása:
Az államalapítás korának írott forrásai
(Szeged, 1999.) 470 p.
A jegyzetet készítette: Nagy
Enikő
Vissza
a fõoldalra