A magyarok hálátlanok azok iránt, akik kevesebbet beszéltek, akik nem voltak forradalmárok. Így van ez annak ellenére, hogy a forradalmárok és azok, akik nem voltak azok, nem pótolják, és nem helyettesítik egymást.
Igaz ez a megállapítás a politikára is: egyaránt szükség van a nemes gondolatokra és az aprólékos munkára (ideértve kötőanyagát: a jogot és a törvényeket is). A modern Európa ezek nélkül semmi.

A születés

Deák Ferenc életében számos szomorú momentum akad.

1803. október 3-án meghalt Deák Ferenc nagyanyja - a gyönyörű, de zajos múltú asszony, aki otthagyta férjét, és Bécsbe költözött. Itt hatalmas háztartást vitt, amelyre rámentek a család hertelendi birtokai. Ez az oka annak, hogy Söjtörre költözött, majd onnan Kehidára, ahol nagyon ájtatos életet élt. A nagymamát október 10-én temették el.

Október 17-én megszületett Deák, de anyja belehalt a szülésbe. Apja nem tudta elviselni a veszteséget, és azt, hogy ezt legkisebb fia okozta, így a kisfiú a rokonokhoz került Kehidára. Itt is élt apja halálig, 1808-ig. Ekkor Antal bátyja (a konzervatív képviselő, később Zala megyei alispán) vette magához, ő lett a gyámja. Bátyja, valamint két nénje, Jozefa (aki esküvője után Paksra költözött) és Klára (aki Pusztaszentlászlón lakott) pótolták az ifjú Deák Ferenc számára a családot. Talán ennek köszönhető, hogy később ő vette magához a Vörösmarty-árvákat és Zalában is az árvák ügyeivel foglalkozott.
Deák egyébként is nagyon szerette a gyerekeket. 1874-ig (amíg az ereje bírta) napi 3 órás sétákat tett: Pakson például kisétált a szőlőhegyre, ahol narancsot és más nyalánkságokat kötött a fákra, hogy így lepje meg a gyerekeket.

Iskolák

Egy évet töltött Keszthelyen a premontreieknél, majd Pápára került a bencésekhez - mivel itt rokonai éltek. Ők azonban már elköltötték a családi birtokot, így végül özv. Kasznárnénál lakott.

Ezt követően Nagykanizsára került a piaristákhoz, mely ekkor Magyarország legszegényebb iskolája. Később azonban konviktus is alakult, ahol 5 diák- köztük Deák - lakott.

Innen a győri jogi akadémiára ment. Itt ismerkedett meg Batthyányi Lajossal és Majláth Antallal. Az volt a szokás, hogy az ebédlő asztalnál latinul társalognak, ám Majláth a németet szerette használni. Ennek köszönhető, hogy Deák elsajátította a nyelvet - ez egyben mutatja fantasztikus memóriáját is.
Mivel tankönyvek nem nagyon álltak rendelkezésre, a hallgatók a professzorok előadásait jegyzetelték. Deák kézírása ekkor még nagyon csúnya volt, nem készített jegyzeteket. Volt olyan professzor, aki ezt sérelmezte - de a felszólított Deák Ferenc mindig kiválóan tömörítve, megszerkesztve tudta visszamondani a tananyagot.

A tanuló évek után

A jogi tanulóéveket követően Deák úgy döntött, hogy megszerzi az ügyvédi végzettséget. Ezért egy évig patvarista volt Zalában, majd egy évig jurátus Pesten. Miután letette az ügyvédi vizsgát, úgy gondolta, hogy nem fogja használni végzettségét:
- pénzért ugyanis nem akart védeni senkit;
- régi nemesi család sarjaként pedig nem akart fizetett állást vállalni.
Így végül ingyen kezdett el foglalkozni az árvaügyekkel Zalában.

1821/23-ban a királynak újoncokra és pénzre volt szüksége. Ez a kívánság azonban kiváltotta a vármegyék (főleg Zemplén és Zala vármegye) tiltakozását. Zalában az a Deák Antal állt a mozgalom élére, akitől meglehetősen távol állt az érlelődő szociális változás (pl. jobbágyfelszabadítás) - de Deák Ferenc is csatlakozott hozzájuk.

1825-ben az uralkodó rájött, hogy erőszakkal nem tudja érvényesíteni akaratát, így összehívta az országgyűlést, ami részben hajlandó volt teljesíteni követeléseit.

Deák Ferenc és a reformkor

A reformkor kezdetének időpontjáról megoszlanak a vélemények. Horváth Mihály szerint 1823-ban vette kezdetét, de általában az 1825-ös dátum az elfogadott - valójában 1830-ban kezdődött a reformkor, amikor Európa változott meg.

1830-ban megtörtént a francia abszolutizmus bukása; Belgium független lett; de erre az időre esik a görögországi szabadságharc első hulláma, és a lengyel szabadságharc is.
1830-ban született meg az a magyar országgyűlési határozat (elsőként és egyetlenként Európában), mely azt kérte az uralkodótól, hogy járjon közben a cárnál a lengyel szabadságharc érdekében - ő azonban ezt nem tette meg.
Deák Ferenc az országgyűlésen nem vett részt - egyébként az országgyűlés a kolerajárvány miatt fel is oszlatta önmagát.

A következő az 1832-es országgyűlés volt. Deák Antal lett Zala vármegye követe, azonban ő  egy évvel később maga helyett öccsét, Ferencet ("Vastag Ferkót") ajánlotta.
Deák hamarosan az országgyűlés vezéralakja lett, ehhez hozzájárult az is, hogy:

• állítólag betéve tudta a Corpus Jurist;
• Győrben megtanulta, hogy a törvény arra való, hogy megtartsák - nem kell rajtuk állandóan változtatni, de ha igen, akkor radikálisan;
• ráadásul tökéletes jogi formába tudott foglalni bármit.

I. Ferenc halála után V. Ferdinánd lépett a trónra, aki helyett viszont Metternich kormányozta az országot. Metternich le akart csapni Kossuthra, Wesselényire és a jurátusokra, ennek következtében 1837-ben megkezdődtek a letartóztatások. Lapsánszki volt a besúgó (bár nem sok szükség volt rá, hiszen a titkosrendőrség amúgy is mindenről tudott). Súlyos ítéletek születtek, amelyek a magyar joggyakorlat szerint törvénytelenek.
Ebben az időszakban az értelmiség zöme vérbajban szenvedett - Wesselényi is - így félő volt, hogy a börtönben megvakul. Lovassy László is vérbajban szenvedett, ő elmebajosként jött ki a börtönből. Kossuth viszont befejezte angol és közgazdaságtudományi tanulmányait. Az, hogy Kossuth kijött a börtönből, jórészt Deáknak köszönhető. Az 1839/40-es országgyűlésen ugyanis Deák állt az élére annak a mozgalomnak, mely kegyelmet kért - sőt többet: a törvénytelen ítéletek semmisnek nyilvánítását. Az országgyűlés legnépszerűbb embere lett Deák, amikor elérte a szabadon bocsátásokat.

Deák 1841/42-ben Pesten lakott (Vörösmarty ekkoriban irodalomtörténészt akart belőle faragni), ő vezette a magyar büntetőjog reformját is. Ebben Mittermeier professzor nyújtott neki segítséget. Azonban a következő országgyűlés nem tárgyalta, és Deák ezen nem is vett részt. Ennek oka a következőkben kereshető:
Akkoriban a követ pontosan be kellett, hogy tartsa a követi utasítást, attól nem térhetett el. Zala vármegyében azonban megváltoztatták az országgyűlési utasításokat. 1843/44-ben Deák nem vállalta a képviselőséget.
Az országgyűlésben a királyi leiratra felirattal kellett válaszolni. Klauzál Gábor próbálta Deákot pótolni - végül elment Kehidára, ahol Deák készítette el a felirat szövegét.
Ez az az országgyűlés, melyen a magyar nyelv lett az államnyelv a latin helyett. Ebből azonban súrlódások is származtak, hiszen Magyarország lakóinak többsége nem magyar (ezt Deák és Széchenyi is észrevette).

Kossuth a börtönből kikerülve egy laphoz került és elérte, hogy legyen országos közvélemény; az újság 5.000-es példányszámban jelenjen meg. Széchenyi aggodalommal nézte Kossuth tevékenységét, jobban szerette volna, ha Deák elvállalja egy kormány közeli középpárt vezetését. Deák azonban ekkor Kossuth mellé állt. Széchenyi kezéből lényegében észrevétlenül átkerült a stafétabot Kossuth kezébe, később pedig Kossuthéból Deákéba.

Deák öntötte végső formába a Széchényi Antal által készített program válaszát, Ellenzéki Nyilatkozat címen. Ez olyan gondolatokat tartalmazott, mint pl. a jobbágyság felszabadítása (ez a legnagyobb társadalmi változás a kereszténység felvétele óta, melyet 1848/49 meg is valósított).

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc

1848/49 Palermóval kezdődött, majd Párizsban is kitört a forradalom. Március 3-i beszédében Kossuth a birodalom látleletét adta - belefoglalva az Ellenzéki Nyilatkozat pontjait (csomagolva). A megfogalmazásnál óvatosnak kellett lennie, hiszen a törvényhez szükség volt az alsó- és a felsőtábla, valamint az uralkodó támogatására is. Nem szabadna sikerülnie, de sikerül mindenkivel elfogadtatni az Áprilisi Törvényeket.
Ennek oka: Bécsben is kitört a forradalom. Ausztriában ugyan polgári alkotmány volt életben, de ezt hamarosan el akarták venni. A Monarchiának hatalmas adóssága volt és Magyarország nem akart fizetni - így szembekerült a bécsi polgársággal, ami hatalmas politikai hiba, de egyben kényszerűség is.

A megalakuló kormányban Kossuth pénzügyminiszterként üres pénztárat kapott - és sikerült megmentenie az országot a teljes csődtől (államcsődtől).

Sok volt az ellendrukker, számolni kellett a katonai erőszakkal is. Jellasich támadásának következménye volt, hogy lemondott a Batthyány-kormány és igazságügy-minisztere, Deák Ferenc is.

1848. decemberében az országgyűlés békeküldöttséget menesztett Windischgraetzhez, melynek tagja volt Deák Ferenc is. Bicskén nagyon meglepődtek érkezésükön, de Windischgraetz nem volt hajlandó fogadni még Batthyányit sem. Feltétlen megadást követelt. Mivel Deákot innen nem engedték Debrecenbe a kormány után, nem válhatott felségsértővé, így maradt egy büntetlen politikusunk.

A szabadságharc után

A szabadságharc leverését követően kis ideig bujdosott - leginkább Vas Gereben barátja miatt. Meg kellett jelennie a hadbíróság előtt is, de innen hazaküldték. A Bach-korszakban nem vett részt semmiben.

A Bach-korszak fő jellemzője a mindent központosítani akarás volt (ez azonban rengeteg pénzbe kerülne); a döntések alkotmányos kontroll nélkül születtek; működtetéséhez rengeteg emberre volt szükség - lényegében ebbe csődölt bele, és magától összeomlott.

Deák Ferencet tanácsadónak kérték fel, de ezt visszautasította. Pestre költözött (a kehidai birtokot Széchenyi vette meg tőle - nem egy összegben fizetve, hanem évjáradékot biztosítva) az Angol Királynő Szállodába, ahol a 71-72-es, illetve (évszaktól függően) az 51-52-es szobában élt.

Kossuthék az emigrációban egyre távolabb kerültek az országtól, a közvélemény Deákra figyelt. Az ország imádta Kossuthot, de Deákot követte.

A Bach korszak végén felmerült az országgyűlés összehívásának gondolata, de kérdéses volt (ahogy ezt Deák is megfogalmazta), hogy erre milyen törvények alapján kerüljön sor. Bár végül találtak egy 1608-as törvényt, mégis az 1848-as törvényeket alkalmazták. A diétán a Felirati és a Határozati párt (Teleki vezetésével) állt egymással szemben. A Deák-féle szövegben teljes volt az egyetértés, csak a felterjesztés módjában volt vita. Három szavazattal a Felirati Párt győzött, ám az uralkodó válasza az országgyűlés szétkergetése volt.

Schmerling nevével jelzett központosító időszak következett, majd 1865-ben ő is megbukott. Ekkor már volt egy támogatójuk az Udvarban, Erzsébet királyné. Az ő udvarhölgye a söjtöri Festetich Mari, akinek kapcsolata lehetett Deákkal.
1865-ben megjelent Deák tollából a Húsvéti cikk.
Az összehívott 1865-ös országgyűlés hasonlóan indult a korábbihoz, de két dolog jelentősen befolyásolta: az anyagi csőd és a königgrätzi osztrák vereség. Ki kellett egyezni - 1848-as alapon. Kossuth ezzel szemben csak a Dunai konföderáció ötletét tudta állítani, ami azonban megvalósíthatatlan volt, senkinek nem kellett - még a nemzetiségieknek sem.

Az ország egy lehetőséget kapott 1867-ben és ezzel élt is, ennek eredménye az 1867-1918 közötti gazdasági virulás.
Deák semmilyen rangot és kitüntetést nem fogadott el. A koronázás napján nem mozdult ki a szállóból.
Nem volt könnyű eljutni idáig (a kiegyezésig). Két ember bölcsessége kellett hozzá: Deáké és Ferenc Józsefé. Az az érdekes helyzet állt elő, hogy az ország egyszerre szerette Kossuthot és Ferenc Józsefet.

A kiegyezést követő időszakban Deák három törvényt készített el:

• a nemzetiségi törvényt - Európa az első, korszerű nemzetiségi törvénye;
• a magyar-horvát kiegyezést;
• a népiskolai törvényt.

Az ország ugyan úgy gyászolta, mint korábban Batthyányt (akit 1870-ben temettek újra, utolsó útjára 200.000-en kísérték, a tömegtől Deák Ferenc nem tudott bejutni a templomi helyére).

Deák nem keresett hatalmat vagy vezéri szerepet magának. Elvei: a törvényekhez ragaszkodni; amit el lehet érni, azt el kell érni. Célja: a korszerű, európai, polgári Magyarország megteremtése.
 

A jegyzeteket készítette: Nagy Enikő és Szekeres-Dancsó Mónika