Előző

39. oldal

Következő

Erre a magyarok megostromolták és felgyújtották a külvárosban álló Saint Góry-monostort, az elfogott férfiakat leölték, és a zsákmánnyal átmentek Franciaországba. A Champagne-beli Reims es Chalons-surMarne városok érintésével Burgundián és Lombardián át, vonultak haza. Nem egy történész tette fel a kérdést: Mi volt az oka annak, hegy e döntő pillanatban, amikor Otto birodalmának sorsa forgott kockán, a magyarok kitértek a döntő harc elől?
Az a körülmény, hogy az ország harmadik méltósága az idős Bulcsú harka indult hadba., valószínűvé teszi, hogy nem zsákmányolás volt a cél, hanem felkészültek az Ottóval való összecsapásra. Valójában a lázadó hercegek rémültek meg saját tettüktől, akik a király ellen behívták a magyarokat. Liudolf végül is nem szánta rá magát, hogy apja ellen, Vörös Konrád, hogy apósa ellen vezesse a magyar hadat; az utolsó pillanatban kalauzaik átirányították őket Franciaország felé. Ez a megoldás aligha tetszett a magyar vezéreknek, de kénytelenek voltak belemenni, már csak Saját vitézeik miatt is, akiknek a zsákmányolás a zsoldot pótolta.
A lázadók gyengeségét Ottó saját uralmának megerősítésére használta fel. A magyarokkal való cimborálás címén közhangulatot támasztott ellenfeleivel szemben. Előbb Konrád hódolt meg, majd miután Regensburg ostrománál Arnulf elesett, decemberben Lindolf járult apjához bocsánatért.
Henrik bajor herceg újból bevonult Regensburgba, és először Arnulf magyarbarát rokonságára, a scheierni grófokra támadt. 955 tavaszán kítolatta Ilerold salzburgi érsek szemét, aki 954-ben a magyarokkal szövetkezett. Alighanem ez váltotta ki, hogy Arnulf fia, Bertold és Ottó scheierni gróf ujbol a magyarokhoz fordult segítségért.