Irányítószám: 6635, körzethívószám: 63

Mindszenttõl északra átmenetileg eltávolodunk a Tiszától és a Kurca közelében folytatjuk utunkat. Az õsi Tisza-mederben folyó több mint 30 kilométeres Kurca a Körösbõl - annak torkolatától alig egy kilométerre - szakad ki és a Tiszával párhuzamosan kanyarog, míg végül Mindszent fölött ömlik bele. Elõször I. Géza adománylevele említi 1075-ben - Curicea.

Mindszenttõl újabb nyolc kilométer után érkezünk Szegvárra. Szegvár a "vizek faluja": területén folyik keresztül a Kurca és a Kórógy-ér. A község közepén levõ Kórógy-tó a település kellemes színfoltja.

Szegvár és környéke valóságos horgászparadicsom. A vadregényes ártéri erdõvel körülvett Tisza-holtág három kilométerre van.

A gazdag vízivilágnak köszönhetõen Szegvár és környéke már az újkõkorszakban lakott terület. A községtõl északra, a Tûzköves nevû határrészen feltárt újkõkori település leleteinek egy része a helyi falumúzeumban tekinthetõ meg.

Az ártéri mocsárból kiemelkedõ magaspart azért kapta a "Tûzköves" nevet, mert már a középkorban is feltûnt, milyen sok kovapengét lehet találni az Alföld homokvidékén. E pengéket tûzcsiholáshoz használták. Készítésük idején azonban (i.e. IV. évezred) ezek sarlók, fûrészek, fa- és bõrmegmunkáló eszközök részei voltak. A kõkori falu nevezetessége Európa legrégibb, két hatalmi jelvénnyel ábrázolt istenszobra. A Sarlós Isten, melynek arcát lapos maszk fedi, talán az olymposi Pantheon egyik alakjának, Zeusz apjának legkorábbi, eddig ismert ábrázolása. Sajnos, az 50-60-as években a világértéket is képviselõ település fölé szarvasmarha istállókat és silókat építettek - hallatlan értéket pusztítottak el. Az elõkerült leletek részben a szentesi, részben a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek.

A XII. századtól a XVI. századig Szeg-nek (Zeegh) említik a települést. Ezen a Kurca kiszögellése, nagy kanyarja értendõ, amely U-alakban övezi a falut. A XVI. század elején Dóczy János - II. Ulászló fõkamarása - a falu birtokosa, aki a Kurca partjára erõs fallal övezett kastélyt építtetett. Ettõl kezdve Szegvár a neve. A kastélyerõd alapfalait és pincéjét a 80-as években Vörös Gabriella, a szentesi múzeum régész-igazgatója föltárta, remélhetõleg a jövõben bemutathatók lesznek a romok is. A vízparton látható várszerû fal a Károlyi-kastélyhoz tartozhatott.

A XVIII. század elején Szegvár és környéke gróf Károlyi Sándoré lett, aki a mai Heves és Nógrád megye területérõl jobbágycsaládokkal telepítette be a falut és új kastélyt építtetett. 1730-ban kastélyát vármegyeháza céljára ajánlotta fel, de a megyeszékhely holléte csak 1776-ban dõlt el Szegvár javára.

A nagy múltú Szegvár gazdag, népi építészeti emlékekben és hagyományokban. (Múlt századi parasztházak a Kápolna és a Kórógy utcában maradtak fönn.) S hogy ezeket fölmutassa, számos tanyai és falusi szálláshellyel várja pihenésre, kerékpározásra, lovaglásra, horgászásra, csónakázásra vágyó látogatóit.

A falu központját, a Kossuth teret a névadó politikus 1992-ben készült mellszobra (Tóth Sándor) és a Szentháromság-szobor díszíti. A II. világháború emlékmûvének alkotója Tóth Béla (1995).

Az egykori, Kossuth téri vármegyeháza (1. sz.), a volt Károlyi-kastély 1725-1727 között épült barokk stílusban. Udvari árkádos része késõbb készült. A lépcsõház és a földszinti ablakok kovácsoltvas rácsai korabeli, szép munkák. Az udvaron hajdan emeletes börtönépület állt, ahol a vármegyei bíróság által elítélt rablók, betyárok töltötték büntetésüket. 1910-ben bontották le. Az egykori gazdasági épületeket a XX. században részben átalakították. Az egykori megyeháza nemrég még óvoda és nevelõotthon volt. Nem messze a közelmúltban feltárták a Dóczi-udvarház alapfalait és boltozott pincéjét.

A Hunyadi utcán a Kurca hídjához érkezünk. A hídfõ bal oldalán álló Nepomuki Szent János-szobor 1795-ben készült késõ barokk alkotás. A hídról jól látható a vármegyei börtön XIX. századi téglafalának maradványa. Egy, a múzeumban õrzött, 1909-bõl származó festmény még épnek ábrázolja.

A Hunyadi János utca jobb oldalán találjuk a falumúzeumot (31-33. sz.). A XVIII. század végi oszlopsoros, nádtetõs épület a Károlyi grófok uradalmi ispánjának háza volt.

A tárgygyûjtést a szegvári születésû Jaksa János tanító kezdte az 1848/49-es szabadságharc centenáriumára szervezett országos gyûjtés keretében. A szépen gyarapodó gyûjteményt 1955-ben falumúzeummá nyilvánították.

A múzeum kiállítása az újkõkori, ún. Tûzköves határrész legszebb emlékeivel kezdõdik: a mindennapi élet tárgyi eszközei mellett a híres agyagszobor, a "Sarlós Isten" másolata és egy korabeli lakóház berendezésének rekonstrukciója is látható.

Kitüntetett helyet foglalnak el a szegvári Kossuth-kultusz tárgyi emlékei.

A nagy államférfi Szegváron is tartott toborzóbeszédet 1848. október 1-én és 1867-ben a falu díszpolgárává választották. Erre emlékeztet 1867. április 9-én dedikált fényképe és Gracza szobrászmûvész 1908-ban készített Kossuth-mellszobra.

A kiállítás nagyobb része a hagyományos népélet sajátosságait tárja a látogató elé. Az egykori szabadkéményes pitvar a múlt századi parasztkonyha hiteles környezetét, edénykészletét mutatja be. A tejesköcsögök, lekvárosfazekak, pálinkásbutykosok, butellák, korsók részben helyi tálasok, részben szentesi és hódmezõvásárhelyi fazekasok készítményei.

A falumúzeum leglátványosabb része a szegvári parasztszoba. A gerendás mennyezetû és agyagpadozatú, volt ispán-lakás életszerû környezete a szegvári parasztok múlt századi bútorainak, berendezési tárgyainak. A virágmintás, tornyos nyoszolya, a sarokpad, a fúrott lábú székek mellett látunk itt századvégi sublótot, rajta dohánytartóval s szakrális emlékekkel, findzsákkal, bögrékkel, tálakkal. Külön teremben kaptak helyet a kendertermesztés és -feldolgozás eszközei és a pásztorok használati tárgyai: lóbéklyók, kolompok, fakulacsok, a szõrtarisznya és egy bõrduda faragott kosfeje.

A népélet tárgyi emlékeit Bartucz Lajos professzornak, a falu szülöttének 1910-ben készített fényképei egészítik ki a szegvári kubikosról, iskolás gyermekekrõl és az egykori falusi bíróról.

A Dóczy-udvarház régészeti leleteit bemutató kiállításon reneszánsz faragványok, bélyeges téglák, vaseszközök, rekonstrukciós rajzok, régi térképek, ábrázolások láthatók. (Látogatható: április 1-tõl szeptember 30-ig szombaton 9-14, vasárnap 12-18 óráig. Más alkalmakkor elõzetes bejelentkezéssel a 364-557-es telefonon.)

A múzeum szomszédságában álló római katolikus templom 1737-ben épült, de támpilléres szentélye még középkori. Tornya 1753-ból való. Oltárképe Szûz Mária születését ábrázolja. A klasszicizáló keresztelõkút és a padok 1790-ben készültek. XVIII. századiak a templommal szemben álló, volt tiszttartó házak. A Hunyadi utcán menjünk vissza a Kossuth térig, majd Szentes felé folytassuk utunkat. A falu széli Sporttéren a 60-as években helyreállított szélmalom látható. (Látogatási feltétele megegyezik a falumúzeuméval. Tel.: 364-557)