A régi templom

A hitközösség a végleges szervezettségbe 1817 körül érkezett el. Ekkor már lényegében tulajdonosa volt a Sarkadi-féle háznak (csak lényegében, hiszen ekkoriban az elzálogosítás volt az eladás formája, ha valakinek, mint pl. a zsidóknak ingatlanvételi joga még nem volt elismerve), néhány év múlva azonban szabályosan is rendezõdött a tulajdonjog. Gróf Károlyi György ispánja 1829. február 18.-án kelt nyomtatványában elismerte, hogy "3 szentesi izraelita" név szerint Erchlinger Ábrahám (valójában valószínûleg: Reichlinger Ábrahám, a korabeli elnök), Szand Leopold és Lévi Ábrahám, 400 váltó rhénusi forintot fizettek be azért, "hogy az általuk a IV. tizedben eddig is Sarkadi név alatt bírt imádkozóház és kóser korcsma az conscriptióban nevekre irattason."

A Sarkadi-féle házat már 1818-ban átalakították, majd 1829-ben újra, sõt 1848 elõtt ki is bõvítették. Ez a régi templom a ma is fennálló zsinagógaépület északi és nyugati falától 2-2 ölnyivel kijjebb esett. A templommal egy épületben, ennek keleti oldalán voltak a fürdõ és egyéb lakások, a nyugati oldalán pedig a szoba a pászkasütés számára. A bejárat nem a nyugati oldalon, hanem délfelõl volt. A "nõi karzat" csak kb. egy méterrel magasabb, elkülönített szûk helyiség volt a férfi templom mellett.

A zsinagóga

A régi templom már az 1850-es évek elején is szûk volt és omladozott, ezért 1854. június 18.-án elvi határozat született új templom építésérõl, "mivel a régit kijavítani is veszélyes". Létrehoztak egy 22 tagú bizottságot, melynek feladata az új templom építési tervének kidolgozása lett. A bizottság kapcsolatba is lépett egy csongrádi építõmesterrel. Terveik szerint 4-5 év alatt fizették volna ki a 400 férfi-ülésre méretezett templom építési költségeit. Azonban 1856. május 16.-án a templom-alap meg nem létére, valamint a gazdasági pangásra hivatkozva, úgy döntöttek, hogy le kell mondani a templomépítésrõl és a régi templom javításáról kell gondoskodni.

Az 1860-as években még néhányszor felmerül a templomépítés szükségessége, de az építkezés megkezdésérõl csak 1868-ban született határozat. Hat tagú bizottságot hoztak létre az építkezési munkálatok koordinálására. Az anyagi fedezetet a kor szokásától eltérõen nem az ország többi hitközségétõl érkezõ könyöradományok révén szerezték meg, hanem önerõbõl (helyi adományok, átcsoportosítások, hitelek segítségével) oldották meg.

Halász István nagykõrösi építõ-vállalkozó Knabe Ignác budai építõmester (a budai zsinagóga építõje) tervei alapján 1869. július közepén fogott hozzá az új templom építéséhez a régi templom udvarában, két öl távolságra a templom déli oldalától. A kõmûvesmunkák befejezésére 1870. november folyamán került sor, ezt követõen kezdõdhettek meg a belsõ munkálatok, melyekkel véglegesen 1872-re készültek el. A templom ünnepélyes felavatása azonban örökre elmaradt a belsõ felekezeti harcok miatt.

Nem egészen hiteles számadás szerint az összes költségek 42.378 forintot tettek ki.

A második világháborúig rendszeresen használták a templomot, az 1960-as évektõl azonban használaton kívül állt. 1967-ben a hitközség az épületet kiürítette, majd a Magyar Izraeliták Szövetségétõl 3,6 millió Ft-ért megvásárolta a város, elbontotta az életveszélyes tetõt, és konzerválta az épületet. Az 1970-es évek végén hasznosítására és a környék rendezésére tervpályázatot írtak ki.

1992-ben került sor a tetõszerkezet helyreállítására. 1996-ban pedig képviselõtestületi döntés született a zsinagóga könyvtári célú felújításáról, a költségek teljes biztosítása mellett. A meghirdetett tervpályázatot a Terney László vezette tervezõ kollektíva nyerte el. A kivitelezést a Szegedi Muréna Kft. végezte, a munkák 1997 szeptemberében kezdõdtek meg és 1998 augusztusában fejezõdtek be. A bekerülési költség több mint 150 millió Ft, melyet a város saját pénzeszközeibõl finanszírozott.