A Kurca története:

A Kurcáról az elsõ oklevél 1075-ben I. Géza királyunktól maradt fenn, amikor a Szent Benedekrendi barátoknak adományozta a Curicea folyót, amely a mi Kurca folyónk is egyben. Az a szó, hogy Curicea a szláv kûrica szóhoz igen hasonlatos, mely ezen nyelvcsaládban jércét, tyúkot jelent. A Keleti szlávoktól lakott területen hat folyót hívnak Kuriciának.

A fent említett oklevélben I.Géza a Kurca vámját garamszentbenedeki apátságnak adta. ( Gyõrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza )

Zsíros Katalin: Szentes földrajzi nevei címû könyvében a következõket olvashatjuk a Kurca eredetérõl, történetérõl:

A Kurca a Körös-torok alatt szakad ki a Tiszából és 15 km hosszúságban kanyarog a szentesi határban. A folyó élõvíz korában Szentes legfontosabb halászó helye és hajózható folyója volt:"... a hajókon Szentesrõl Nagyváradra jártak, onnan, ölfát, sót, gyümölcsöt és más egyebet szállítottak."

Ezt a mostani állapotok mellett el se nagyon tudjuk képzelni. Még néhány évvel ezelõtt megoldható volt a „ sétaladikázás" a Kurcán, úgy a kotrás elõtt közvetlenül még a legmerészebb ember sem nagyon vállalkozott volna rá, már ha az épelméjû, de ezt a problémát a kotrással már leküzdötték.

A Kurca folyó néveredetérõl a Petrák krónika is igen sok helyen és igen sok féle változatban megemlékezik. Szembeötlõ, hogy bármelyik változatot is nézzük, ( Pl.: Csák Lajos-féle, Gólya Pál-féle, Polgár István-féle változat) az alapjuk ugyanaz mégpedig a következõ:

A Kurca régebben az Amád, vagy Almád nevet viselte, s a Kurca nevet a török idõben kapta. Errõl egy történet is fennmaradt, mely így szól: Egy töröknek a fia, vagy a felesége belefulladt a Kurcába. A török úszni nem tudván a partról kétségbe esve kiabálta családtagja nevét: - Kurca-Kurca. Ezt a túl parton leselkedõ magyarok hallották és a szájhagyományok útján fennmaradt.

A Kurca fõcsatorna rendeltetése:

A Kurca fõcsatorna teljes vízgyûjtõ területe 1 135,3 km2, melybõl az öblözetek fõgyûjtõi által összegyûjtött vizeket fogadja és gravitációsan vezetheti le a Tisza bal part árvédelmi töltés 52+335 szelvényében lévõ Kurca toroki zsilipen keresztül a Tisza folyóba. A fõcsatorna teljes hossza 39,359 km, mely a Hármas-Körös torkolatától indul és Mindszentig tart.

 A befogadó Tisza folyó magas vízállása esetén a vizek elvezetését a Szentesi és Mindszenti szivattyútelepek biztosítják. A telepek összkapacitása 16,1 m3/sec.

A Kurca 0+000 - 39+359 szelvények között 39,359 km hosszban kettõs hasznosítású azaz öntözõvizet biztosít a térség mezõgazdasági gazdálkodóinak, az 5,0 m3/ sec kapacitású a Felsõkurcai vízkivétel igény szerinti üzemeltetésével.

A Kurca belvízrendszer ismertetése:

A belvízrendszer területe a Tisza és a Hármas-Körös bal partján Tisza völgy déli részén fekszik. A múlt századi folyószabályozásig a vidék nagy része valóságos árterület volt, melyet az elhagyott õsi folyómedrek és erek ( Veker - ér, Mágocs - ér, Ludas - ér, Tõke - ér ) hálóztak be, ezek az erek "élõn" kapcsolódtak a Hármas-Köröshöz és a Tiszához.

A lefolyástalan területeken kiterjedt mocsarak és nedves rétek terültek el, melyek a manapság ritka és veszélyeztetett élõlényeknek adtak életteret. Ezek a szabályozás után rövid idõ alatt megszûntek és az életteret nem biztosítván tovább az ilyen körülményeket igénylõ élõlények eltûntek.

 A vízgyûjtõ terület:

A teljes vízgyûjtõ terület nagysága, mint már említettem, 1135,3 km2, ebbõl 853,4 km2 mélyártéri rész és 281,6 km2 fennsíki rész. A belvízrendszer területe hét belvízöblözetre oszlik, úgymint:

Ludaséri, Kórógyéri, Kéktói, Mágocséri, Vekeréri, Alsóréti, Kurcai.

A leromlás útja:

Az ilyen mérvû leromlásnak több oka is van. Az elmúlt évek során a fõcsatorna által érintett helységek agglomerációja, a vízgyûjtõ területen folyó mezõgazdasági mûvelés módjának változása, a nagymérvû kemizáció, a fenntartásra fordítható pénzek elégtelen volta miatt kedvezõtlen irányban változott élõvilága, környezete és a csatorna mûszaki állapota. Legszembetûnõbb jelei ennek a Zuhogói és Talomi tiltó szelvények között alakult ki. Ezen a csatornaszakaszon a fõcsatornában a feliszapolódás mértéke 50 - 130 cm között alakul. Több helyen a fõcsatorna iszappal való feltöltõdöttsége 10 - 20 m3/fm, egyes szakaszokon az öntözõvíz részleges hiánya lép fel.

A belterületi szakaszon az iszap nagy szervesanyagtartalma és a csatorna helyenként szemétlerakó helyként való használata miatt a lakosságot erõteljesen irritáló közegészségügyi problémák ( mocsárszag, erõs bûz, fertõzésveszély ) is jelentkeznek.

A feliszapolódás miatt a vizinövényzet túlzott mértékben felszaporodott, csökkent a szabad vízfelület, ezáltal csökkent az átfolyó víz sebessége is.

A labilis vízminõségi állapot esetenként gátja lehet a fõcsatornából rendszeresen és jelentõs mennyiségben vizet felhasználó öntözéses gazdálkodás eredményességének is.

A leromlás, azaz a feliszapolódás az idõ elõrehaladtával és az élõvilág produkciójával hatványozódott. Ezt leginkább úgy lehetne felvázolni, ha egy folyóba sok szervesanyagot bocsátunk, akkor növényvilágának - sás, nád, hínár, stb. - kedvezõ életfeltételeket biztosítunk, mely során elszaporodnak, ezáltal lassítják a víz mozgását, így a szervesanyagok lerakódását segítik elõ és a saját maradványaik is közvetlen környezetükben bomlanak el, ezzel is szaporítva a terület szervesanyag tartalmát. Tehát itt egy körfolyamat indul el, mely a víz minõségének romlásához és a folyómeder feltöltõdéséhez vezethet. Ezenkívül még közvetlen antropogén ( emberi eredetû ) hatások is eredményezhetik a degradációt azaz a leromlást. Elég ha végignézzük a Kurca városi szakaszát, melynek partján lépten-nyomon különbözõ összetételû háztartási hulladékba botlunk. Nemcsak háztartási hulladékkal, hanem sajnos sok helyen illegális szennyvízbevezetéssel is találkozhatunk. Az emberek hanyagsága és leleményessége következtében már a város határán kívül is megjelentek a " vad " szemétlerakó helyek, ezek részint azért keletkeznek, mert a szemét lerakása így kevésbé költséges és csábító a felderíthetetlenség miatt.Itt megemlíteném néhány hanyag horgász tevékenységét, hogy a horgászat során keletkezett hulladékot a horgászat színhelyén hagyják, ezzel is rontva a táj esztétikumát.

Az elõzõekben leírtakból kitûnik a kotrás halaszthatatlan végrehajtása. Magát, a tényleges kivitelezést megelõzte a felmérési és tervezési munka, melyet a szegedi VÍZPART Kft készített.

Ügyvezetõje: Dr. Fekete Endre
Irányító tervezõ: Szúnyog Zoltán
Megbízó: az ATIVIZIG

A város részérõl a kotrás szükségessége már 1995-ben felmerült. A tényleges kivitelezés kezdete 1997. szeptemberében indult meg a munkaterület átadásával. Azután a szükséges zagyterek építése még nem volt látványos a lakosság részére. Ezekre azért volt szükség, hogy a hidromechanizációs eljárással kitermelt iszapot elhelyezhesse a kivitelezõ SZEVIÉP Szegedi Vízügyi Építõipari és Szolgáltató Kft, mely idõközben átalakult SZEVIÉP Szerkezet- és Vízépítõ RT-vé. A Kurca kb. 11 km-es szakaszán azaz 19 + 097 - 30 + 557 szelvények között közel 200 ezer m3 iszapot, földet kell eltávolítani különbözõ módon. Úgymint, hidromechanizáció / úszókotró / valamint parti vonóvedres kotrás útján. A kétféle eljárás fényképeken is látható:
A két kotrási folyamat egymást követte. A parton lévõ, elõzõ mederkorrekció során levert karókból származó, kigyökerezett, elöregedett fûzfákat ki kellett vágni, hogy kiépíthessék a kotrópályát, mely néhány szakaszon az elhelyezendõ iszap részére zagygátat is képezett. Ez a mûvelet nem kis felháborodást okozott az ott lakók körében, de erre szükség volt. A vízre hajló elkorhadt fákat néhány éven belül ki kellett volna vágni, mivel több helyen bedõltek a mederbe, s lehulló leveleik és ágaik elõsegítették az eliszaposodást. Egy elkorhadt fûzfa törzsének keresztmetszete látható a képen, mely jelenség a kivágott fák közel 90%-ánál volt tapasztalható:
Elõször a partról vonóvedres kotróval emelték ki a nádgyökérrel átszõtt üledéket. Ahol nem volt megfelelõ szélességû a meder a zagygát kialakításához, ott rõzsefonatos partbiztosítást alkalmaztak, s e mögé került a nád- és gyékény gyökeres iszap. A rõzsefonatolás a mellékelt képen látható:
A mederben maradt nádat és gyékényt, mely akadályozta a kotróhajó munkáját speciális munkaeszközzel eltávolították, a Watermaster típusú úszókotró segítségével. A víz színén úszó nád és sás gyökereket összeterelték és szakaszonként kiemelték. Az így elõkészített mederben kezdhették meg a hidromechanikus kotrást. A rekonstrukciós munkák három ütemben történnek. I. ütem: 27 + 827 - 30 + 557 km hossz-szelvényig II. ütem: 24 + 438 - 27 + 827 km hossz-szelvényig III. ütem: 19 + 097 - 24 + 438 km hossz-szelvényig

Maga a kotrás folyamata 1997.szeptemberétõl 1999.novemberéig tart. Azon idõszakban, melyben a vízben és nádasban lévõ élõlények szaporodását zavarná a munka, ezt szüneteltetni kell / ívási, fészkelési idõ /.

A kotrás folyamán hátramaradt zagyterek, valamint mindkét oldali közvetlen part rekultivációjáról gondoskodni kellett. Ez a következõképpen kerül megvalósításra:

A part mentén lerakott és kiszikkadt iszapot elegyengetik és humusszal leterítik, majd parkosítják Sárréti Dániel diplomamunkájaként készülõ tervek szerint, mely sétányokat és pihenõparkokat rejt magában.

A zagyterek egy részében a kitermelt iszap véglegesen ott marad, így feltöltve az egyébként lapályos területeket. Ezek felszíne is humuszlefedést kap. Vannak olyan zagyterek is ahol az iszap kiszáradása után az eredeti állapotot helyre kell állítani. Innen el kell szállítani az iszapot, a készített zagygátat elbontani, a leszedett és deponált humuszt visszateríteni. A kikerülõ száraz iszap alkalmas szeméttelep lefedésére és további lapos, belvizes területek feltöltésére.

A témát átfogó szakdolgozat és ezen kivonat szerzõje: Dancsó Tamás környezetvédõ technikus hallgató, Bársony István Mg. Szakközépiskola, Csongrád