Pénzt a sportba!

 

A 90-es évek talán legnagyobb vesztese a sport, mert az addigi szinte biztos politikai indíttatású támogatását teljes mértékben elvesztette.

Mára a sportegyesületek több milliárdos adósságot halmoztak fel, amelynek megfizetése alól a legkülönfélébb technikákkal igyekeznek kibújni, és mivel a társadalmi szervezetek csak saját vagyonukkal, míg tagjaik semmilyen mértékbe nem felelnek ezekért az adósságokért ezt könnyű szerrel meg is tehetik. Látszólag jó megoldás a klub (egyesület ) kiürítése és új klub alapítása. Ez mikro szinten meg is oldja a problémát, csak azt nem szabad elfelejteni, hogy makro szinten a nemzetgazdaságban a társadalombizosítás és az állami költségvetés szintjén éppen úgy hiányzik ez az évről évre halmozódó és újratermelődő adóssághalmaz.

Miközben a labdarúgásban felismerték az élsport üzleti jellegét, addig az egyéb sportágakban nehezen halad a sport privatizálása és piacosítása.

Pedig nincs más megoldás, az élsport gazdasági alapjait csak e két eszközzel lehet megteremteni.

A sportban nagy reklámérték lakozik, ennek a kiaknázása éppen olyan marketing tevékenységet igényel, mint bármilyen közönséges termék eladása. Egyre inkább növekszik ez a lehetőség a helyi rádiók és televíziók illetve a kereskedelmi rádiózás és televíziózás rohamos fejlődésével.

A sportegyesületeknek meg kell bízni a reklámmal és marketinggel foglalkozó szakembereket , ennek a lehetőségnek a kiaknázására.

E mellett természetesen olyan gazdasági alapot kell teremteni, amelyben a kereskedelmi tevékenység dominál, mert jól látható, hogy a nagy profit amit a sport finanszírozására lehet felhasználni itt realizálódik és innen a legkönnyebb azt a sportba konvertálni.

Csak akkor lehet professzionális sportról beszélni , és professzionális fizetéseket adni, ha a sportolók megtermelik teljesítményükkel a jövedelmük fedezetét. Ez egyébként nehezen meghatározható teljesítmény, hiszen sportága válogatja, hogy mi az, ami már megfelelő üzleti értékkel bír. Egyes sportágakban már a második vonal, de a sportágak zömében a nemzetközi szereplés az.

Amennyiben a sportegyesületek olyan tevékenységet vállalnak át amely eredendően az állam illetve az önkormányzat feladata - diáksport 6-18 éves korúak sportolása- akkor ezt a "feladattulajdonosnak" kell finanszíroznia. E mellett az utánpótlás nevelés költségeit azoknak kell megfizetni, akik később abból profitálhatnak, tehát legalább akkora térítési díjat kell kérni mint amekkorát egy nyelvóráért, teniszóráért vagy testépítő, kondicionáló szalonba kellene fizetni.

Összefoglalva tehát a sport finanszírozásának forrásai :

elsődlegesen az üzleti tevékenység, amelyben a reklámadottságok kiaknázásának kell dominálni, kereskedelmi tevékenységgel párosítva.

másodsorban az utánpótlás nevelés költségeinek áthárítása az önkormányzatokra és az azt igénybevevő polgárokra.

harmadsorban a klubok köré szerveződő helyi , kistérségi vállalkozók , polgárok támogatása, akiknek a szimpátiáját el tudja nyerni az egyesület. E támogatás megjelenhet pénzben és természetben is.

Meggyőződésem, hogy ameddig nem alakul át a sport finanszírozása és nem változik meg a sporttal kapcsolatos gondolkodásmód, addig egyre nehezebben fogják sportolóink a kimagasló eredményeket szállítani, különösen így van ez a csapatsportokkal, a labdajátékokkal. Nem véletlen hogy ha csak a labdajátékokat vizsgáljuk, akkor a magyar sport teljesítménye talán a kézi- és vízilabda kivételével lényegesen gyengébb mint más, hasonló nemzetek teljesítménye.

 

Orbán István

Vissza