Nagy örömömre szolgált, amikor megtudtam, hogy a" legnagyobb magyar" szobrot kap a róla elnevezett ligetben. Mi, akiknek a vízilabdához bárminemû közünk is volt az elmúlt években, évtizedekben nem mehetünk úgy el e szobor leendô helye mellett, hogy meg ne kísértsen Széchenyi szelleme, eszünkbe ne villanjanak gondolatai, melyeket az ország helyzetének jobbítására vetett papírra. Ma már Szentes a világ számos részén azonos a vízilabdával és ahhoz, hogy ez így maradhasson, elõre kell lépnünk! Abban, hogy ez így alakult, nagy szerepük van az elõdöknek, mindazoknak akik elõre mozdították Szentes város sportját és ezen belül a vízilabdát, egészen a világ élvonaláig . S nagy a felelõsségünk nekünk, akik tehetünk valamit ezen eredmény megtartásában és a tovább lépésben. Egyszer minden és mindenki eléri saját korlátait és ilyenkor tudni kell azt mondani: jöjjön a következõ. A következõ klubelnök a következõ edzõ a következõ generáció. Most az a szerencsés konstelláció állt elõ, amikor szinte minden területen egyszerre következett be változás. Új csapat, új edzõ, új klubvezetés, új klub. Ez az a pillanat amikor, új, a vízilabda Szentesi jövõjét hosszútávra meghatározó lépéseket kell tenni. S ez ma is az utánpótlás nevelés területén tehetõ meg. Nagy lépés volt amikor húsz évvel ezelõtt Kozák János és Kádár József létrehozták a sportiskolát és az addigiaknál sokkal korszerûbb és szervezettem módon kezdtek az utánpótlással foglalkozni. A célt mégsem tudták elérni, mert pontosan attól az idõponttól kezdve, amikor a legnagyobb szükség lenne az utánpótlás intézményes nevelésére iskolai keretek között, akkor nem állt mögöttük semmilyen intézményi háttér. Éveken keresztül nyerték csapataink a gyermekbajnokságot szinte veretlenül és amikor még többet és még jobban kellet volna edzeni, napi minimum négy-hat órát, akkor nem kapták meg a gyerekek azt a többletet ami a középszerbõl kiemelhetné õket, s így sajnos a felnövekvõ korosztályok egyre távolabb kerültek az élvonaltól , mert közben a riválisok már tovább léptek, s ez kihatott a felnõtt csapatok eredményére is. El kell persze dönteni, hogy professzionális utánpótlás neveléssel foglalkozik a klub, ami rendkívül költséges dolog, de hosszútávú megoldás, vagy felhagy ezzel, és vásárolja a máshol felnevelt játékosokat, ami ugyanolyan költséges, viszont rövidtávra szolgál. Én magam immár több éve próbálom szóban bizonygatni mennyire fontos az, hogy megvalósuljon a gimnáziumi sportosztály. Beszéltem errõl sokakkal, a korábbi és jelenlegi polgármesterrel, a városi sportvezetéssel, az egyesület vezetésével, edzõivel, iskola igazgatókkal, a város oktatásért felellõs vezetõivel és sok más emberrel. Sajnos azonban azon kívül, hogy elvben mindenki egyetértett velem, nem történt egyéb . Ebben az évben Szentes „Nemzeti Sportváros" címet kapott. Az elmúlt években tornatermeket és sportcsarnokot épített, bár nagyon hiányzik a fedett uszoda, még mindig viszonylag jók az edzés lehetõségek, minden együtt áll ahhoz, hogy elõre lépjünk. A sportosztály létrehozása egy olyan beruházás amely nem igényel többlet forrásokat, minden rendelkezésre áll, hogy akár hatosztályos formában, 12 éves kortól, évente harminc-negyven gyerek, vízilabdások ,kézilabdások, futballisták és más sportágak képviselõi szervezett keretek között , az eddiginél sokkal magasabb szinten készülhessenek professzionális sportolónak, mint ahogy színésznek, könyvelõnek vagy kertésznek készülhetnek. Elõre kell lépni, nehogy hátrafelé nyomattassunk ! Erre int bennünket közel két évszázados távlatából Széchenyi is.