A magyar sportmédia negatív. „Novák takarodj!, Furulyás takarodj!, Szívós mondjon le!, Csank mondjon le!, Hülye Mészöly!, Ne hazudj Verebes!" harsogja az ország, tele öntudattal és fél szemmel közben azt figyelve vajon ki lesz a következõ személy, aki ellen megint összefoghatunk, szabadon anyázhatjuk, összeragaszthatjuk a kocsiját, megfenyegethetjük, megalázhatjuk és elkanyarodhatunk attól, aminek igazán össze kellene tartania bennünket, ami megtölthetne tiszta nemes gondolatokkal, eltávolodunk a sporttól.

A magyar sportmédia kétszínû. Egyszer fanyalgó, az emberi érzéseket figyelmen kívül hagyó, szenzációhajhász (hiszen a lapot el kell adni), máskor túldicsérõ, az olvasó eszébe már-már az a tevékenység jut, amit a fagyival is teszünk.

A magyar sportmédia a „nagyok fazeka", abszolút budapesti, Fradi beállítottságú és persze objektív okok miatt csak ritkán érdeklõdõ a kisvárosi történésekre.

Valószínûsíthetõ, hogy mindazok, akik pozitív beállítottságúak, tárgyilagosak, mértéktartóak, vidékiek, nem elfogult Fradisták, azok nem szeretik ezt a fajta sportmédiát. Amit tehetnek ezek az emberek mindössze annyi, hogy õk is csinálnak valamit, valami olyat, ami az általuk képviselt normáknak megfelelnek.

Valahogy így jött létre a Medence+Foci. Lehetett volna akár Sportfórum is, hiszen bárki, aki közölhetõ mondanivalóval rendelkezik, használhatja üzeneteinek közvetítõ csatornájaként. Lehetett volna akár Kezdõdik a hét, de olyan már van és (ez nem a reklám helye) Bartha Laci jól csinálja és fõleg folyamatosan.

Lehetett volna bármi, de ez Medence+Foci lett. Egy olyan lap, amely szándékai szerint csak a vízilabdáról és a labdarúgásról tájékoztat, remélhetõleg minél többször. Elfogultak vagyunk és valószínûleg jókat fogunk írni, mert szeretjük a pólót és szeretjük a focit. Ha nem is jó mindig, de legalább a miénk, ez biztosan nem privatizálható. Szeretnénk ha ez a lap is segíthetne abban, hogy nagyon jó mérkõzéseket lehessen Szentesen nézni, aminek kedvéért feladhatjuk az Onedin családot vagy a Homok titkait. Célunk bemutatni azokat a sportolókat, akiket eddig többnyire csak korholtunk, talán egyszer majd drukkolni is fogunk nekik.

Az utóbbi években egyre több alkalommal találkozott a póló és a foci. Tavaly májusban még mérkõzést is játszottak egymás ellen (vízben és füvön).

Jó lenne összehangolni a mérkõzések idõpontjait, hogy a nézõk a 70-es és 80-as évekhez hasonlóan valóban egy sportdélutánon vehessenek részt. Adva vannak a csapatok, a pályák, az uszoda, a labda, a víz, a fû, a taps és hajrá.

1997-et írunk, remélem megérett az idõ arra, hogy együtt sportoljunk, együtt tapsoljunk, együtt reméljünk és együtt örüljünk. Mi itt vagyunk, rajtunk nem fog múlni.