Elindult az 1997/98-as fociévad a maga sajátosságaival, izgalmaival, örömeivel és gondjaival. A Szentesi FC-nél bekövetkezett változások azt bizonyítják, hogy nálunk a városban nincs igazi összefogás annak érdekében, hogy a színvonal fejlõdjön. Az elõzõ idényben, mint meglepetéscsapat voltunk, sok fiatal épült be a gárdába, bizonyítva azt, hogy van értelme hozzájuk nyúlni. Sok futással, kondícióval bizonyos határig pótolható a focitudás, azonban kiélezett helyzetekben a rutintalanság hátrányt jelent. A tavalyi pontvadászatban az utolsó négy fordulóban mindössze 2 pontot szereztünk az elérhetõ 12-bõl, amire minden esélyünk megvolt. A Szõreg elleni mérkõzés kudarca bizonyítja, hogy fiatal csapatunknak a játékvezetõk tudatos tévedései meghaladják az alkalmazkodóképességüket. Az utolsó helyezett Székkutas otthonában a csapat meghatározó játékosai öntelten, flegmán kezdtek játszani, és ezt megbosszulta magát. Móraváros elleni hazai meccsünkön ill. Algyõn már nem volt igazán motiválva a csapat. Sajnos, a mai felfogásban sokan úgy érzik, hogyha az út feléig mindent megtesznek a siker érdekében, a másik fele magától jön. Ez óriási tévedés, példa erre válogatottunk sorozatos kudarcai. Ez nem lehet felmentés senki számára, bár a bajnokság során érezhetõ volt bizonyos ellentábor sugallata, akik nemigen kívánták az FC sikereit. A langyos vízben lubickolva is lehet részeredményeket elérni, de ez nem fog semmire vezetni. Az idei bajnokságra eltávozott Juhos Péter Csongrádra, Kovács Krisztián Vásárhelyre, Molnár Csaba Szegvárra, Tari Róbert visszatért a Kinizsibe. Klubjaikban sok sikert kívánunk nekik, reméljük jól érezték magukat körünkben és fejlõdtek is remélhetõleg. Jött hozzánk Sindel Szarvasról, Mészáros, Harkai a Kinizsibõl, valamint Sípos Csaba, Janiga László újból elkezdte. Edzõnk Szabó László lett, aki már irányította valaha csapatunkat. 5 mérkõzésbõl kettõt megnyertünk, két idegenbeli meccsünket elvesztettük, a Mártély elleni mérkõzésen történt bírói mûhibát követõen Verebélyi elvesztette a fejét, aminek következtében a hazai meccsünket 0-3-al igazolták, miután a mérkõzés félbeszakadt. Sorsolásunk igen nehéz az elején, azonban mindent megteszünk annak érdekében, hogy minél jobban szerepeljünk. Sérültjeink (Pisont, Kotymán, Puskás) kiállítottjaink (Verebélyi, Kepeczki) kiesése igen komoly erõfeszítéseket követel a pályán lévõktõl, azonban a tisztes helytállás mindennél fontosabb. Verebélyi József számára intõ példa, hogy hasonló szituáció nem fordulhat elõ, mert klubunkat, Szentes városát hozza nehéz helyzetbe viselkedésével. Ifjúsági csapatunk kezd igazi csapattá fejlõdni, azonban a neheze most kezdõdik. Bízom benne, hogy továbbra is lesz bennük tartás. Serdülõ és elõkészítõ csapataink most kezdik el a bajnokságot. Új színfolt, hogy elõkészületi szinten Riskás János is segít a gyerekek felkészülésében. Remélem egyszer a város felébred csipkerózsika álmából és rájön arra, hogy a futball tud nagyon szép és nemes sport lenni, de csak közös erõfeszítések árán léphetünk ki a szürkeségbõl. Álmom, hogy egyszer felhangzik a következõ rigmus a nézõtérrõl: Hajrá Szentes…. Tudniillik, õk a mi fiaink! Aki megbecsüli a sajátját, önmagát becsüli.