Hatszemközt Pisontékkal

Az izraeli bajnokságban futballozó többszörös magyar válogatott labdarúgó Pisont István a napokban hazalátogatott. Ha már itthon van, akkor úgy gondolta néz egy kis focit is, ezért ellátogatott Szentesre az FC kupameccsére, ahol csendesen, szerényen szemlélte többek között az öccsének Pisont Richárdnak a játékát.
Talán a mellette állóknak nem is tûnt fel, hogy a Beitar Jerusalem középpályása a szomszédjuk.
Másnap a Sportszálló rendezvénytermében találkoztunk, ahová a Pisont testvéreket invitáltam egy kis beszélgetésre.
Nem mindennapi találkozás, nem mindennapi alkalom.
- Adtak már közösen interjút? - kérdeztem Pistát és Ricsit.
- PI.: Azt hiszem egyszer már igen, tavaly Szarvason, de igaza van, mert sajnos valóban ritkán vagyunk együtt. Ezért ez külön öröm a számunkra, hogy rólunk szól majd egy riport.
- Hallottuk Önrõl és az újságok is írták, hogy sajnos megsérült a kezét mûteni kellett. Most, hogy van?
- PI.: Köszönöm szépen most már jobban. 5 hete sérültem meg, eltört a felsõ karom, amit megütöttek. Beraktak egy platinát, de már dolgozom, csinálom az edzéseket. Ennek ellenére kicsit szomorú vagyok, mert nem tudtam a pályán a csapattársaimmal együtt örülni a megnyert bajnoki címünknek.
- Van még rajtad kívül légiósa a Beitar csapatának?
- PI.: Igen, egy ukrán fiú, akit Sergei Tartyiaknak hívnak, valamint Sallói Pista, akit azt hiszem itthon nem kell bemutatni. Egyébként ha már a Beitarnál tartunk, nálunk játszik a legnépszerûbb izraeli focista, akit Elie Ohana-nak hívnak és játszott már több európai csapatban is.
- Ricsi, úgy tudom, hogy az Ön bokája sem volt tökéletes az alapozáskor és talán ez volt annak is az oka, hogy elég nehezen lendült játékba, hogy érzi ezt Ön?
- PR.: Igen egy elõkészületi meccsen kaptam azt a rúgást aminek a következtében megsérültem. Még mindig nem teljesen jó, de már sokat javult. Ennek ellenére sokszor azért nem játszottam edzõmérkõzéseken, hogy vasárnap a bajnokin tudjak játszani.
- Ricsi, hogy érzi magát Szentesen?
- PR.: Hála Istennek, hamar be tudtam illeszkedni a csapatba. Szerencsére a vezetõk is mindent megtesznek annak érdekében, hogy minél jobban szerepelhessek. Természetesen az is nagyon sokat jelent, hogy néhány hete már én is szentesi lakos vagyok, ezért ma már csak arra koncentrálok, hogy a csapat minél jobban szerepeljen.
- Pista, Izraelben is véget ért a bajnokság. Marad a Beitar játékosa vagy esetleg közelebb költözik Magyarországhoz?
- PI.: Tavaly lett volna lehetõségem arra, hogy aláírjak egy 3 éves szerzõdést, de nem mentem bele. Több dologtól is függõvé tettem a jövõmet.
- Például?
- PI.: Például a politikai élet alakulásától.
- A robbantásos merényletekre gondol?
- PI.: Arra is és más dolgokra is.
- Egyébként ez mennyire komoly, veszélyben van kint?
- PI.: Nem szó sincs róla, a TV eltúlozza a dolgokat, ennek ellenére azért nekem ezt figyelembe kellett vennem és ezért is kötöttem 1 éves szerzõdést. Jövõre viszont Izraelben is bevezetik a Bosmann ügy kapcsán mindenki által ismert rendszert aminek megfelelõen természetesen a Beitar arra törekszik, hogy minél hosszabb szerzõdést kössön velem. Van most egy ajánlatom, ami nagyon tetszene, de most még nem tudom ,hogy sikerül vagy sem. Legrosszabb esetben ott maradok Izraelben.
- Azért ez nem olyan rossz eset…
- PI.: Nem, persze - nevetett Pisont Pista -, hiszen indulunk a Bajnokok Ligájában és azért ezt mindenhol jegyzik.
- Ricsi, csalódott lesz, ha az õsszel nem az NB II-ban fog játszani?
- PR.: Mindenképpen szeretnék minél magasabb osztályban játszani, ez úgy gondolom, hogy egészséges szemléletû focistánál normális dolog. Ennek ellenére nagyon fiatal csapat a miénk, szerintem még érnie kell.
- Önnel kapcsolatban a jól értesültek tudni vélik, hogy válogatott meccset játszott az Üllõi úton, igaz ez?
- PI.: Igen, igaz. A cigány válogatottba folyamatos meghívást kapok és ennek apropóján játszottam. Óriási élmény volt és remélem az lesz a június 29-i meccsünk is amikor a magyar válogatott ellen fogunk játszani.
- Esetleg készül a válogatott valamire?
- PI.: Igen, Európa bajnokságra.
- Ha Medence+Foci olvasói majd olvassák az újságban ennek a beszélgetésnek a szerkesztett változatát, akkor bizonyára azt mondják majd; hogy ez mind nagyon jó amit eddig olvastunk, de hát a Pisont Pista mégis csak egy válogatott focista. Tényleg Pista, hogy van ez az egész, hogy Izrael, válogatott, Csank János, válogatás elvek?
- PI.: Nagyon nagy, szerencsém volt korábban, hiszen a Honvédnál, ahol több mint 6 évet voltam, mindig szem elõtt voltam. Bajnokok lettünk, nekem ment a játék, szóval rendben volt minden. Most viszont Izraelben távol vagyok a dolgoktól. Sajnos Csank kapitány nem hajlandó kijönni Izraelbe, nem kíváncsi a kint, játszó magyarokra. Ez nagyon szomorú, mert ha megnéz és én nem ütöm meg azt a szintet, ami a válogatottba kerüléshez szükséges, akkor OK., de így, hogy nem is lát? Nem értem, hogy tud véleményt alkotni rólam.
- Dr. Mezey György valószínûleg Izraelbõl beválogatna?
- PI.: Valószínûleg, hiszen vele csodálatosan tudtam együtt dolgozni, de feltétlenül el kell mondjam még azt is, hogy nagyon szeretem Egervári Sándort, akitõl szintén sokat tanultam.
- Ricsi, ki az, aki Önnek segített itt Szentesen?
- PR.: A legtöbb segítséget Gardalits Feritõl kaptam, de rögtön itt említhetem Buzsáky Ákost is, akitõl nagyon sokat tanultam. Úgy érzem, hogy a közönség elfogadott én tisztelek mindenkit és azt hiszem, hogy velem szemben is nagyon pozitívak itt Szentesen.
- Pista, játszana-e még Magyarországon és ha igen akkor hol?
- PI.: Szeretnék még néhány évet külföldön játszani, de ha itthon játszanék; akkor az csakis a Honvéd csapata lehetne, de hangsúlyozom, hogy nem a jelenlegi vezetéssel és klubszerkezettel.
- Mit tanácsolna azoknak a fiataloknak, akik Önhöz hasonlóan szeretnének a sportban elõrejutni; válogatottnak lenni és akiknek a tehetségükön kívül nincs keresztapjuk a vezetésben?
- PI.: Hatalmas akarat! Akarat nélkül nem megy semmi, ezen kívül nagyon kell szeretni ezt a játékot.
- Egyébként ki volt a legjobb focista, akivel Ön valaha együtt játszott.
- PI.: Détári Lajos.
- Uraim köszönöm a beszélgetést és további sok sikert kívánok.
Kedves olvasók ez a beszélgetés nem jöhetett volna létre a Sportszálló önzetlen segítsége nélkül, köszönjük nekik!
Bocskay István
Vissza