Bemutatkozom

Ahogyan azt vállaltuk az elõzõ lapszámban, szeretnénk bemutatni azokat a sportolókat, akik a szentesi csapatokban edznek naponta, hogy aztán a hétvégén tudásuk legjavát adva szoríthassunk értük. A Szentesi FC labdarúgócsapatánál a játékosok bemutatását a csapat 1-es mezszámú sportolójával, a kapussal, Kovács Krisztiánnal kezdjük. A Sportszálló felsõ termében ültünk le Krisztiánnal, aki meglehetõsen jó hangulatban volt, ami érthetõ csapatának gyõzelmét követõen. (Szentesi FC - Bordány 4:0)
- Krisztián, kérem mondja el, hogy mit kell Önrõl tudnunk?
- Kovács Krisztiánnak hívnak, Hódmezõvásárhelyen születtem, 1973-ban. Ott kezdtem el futballozni, 1985-ben. Az elsõ csapatom még a legendás HMSE csapata volt és bizony be kell vallanom, hogy még a mai napig is fáj az, hogy a társaimmal együtt nem kellettünk Vásárhelyen.
- Milyen osztályban védett a vásárhelyi csapatban?
- Szerencsésnek érzem magam, hogy védhettem az NB II-es ifjúsági bajnokságban és természetesen késõbb az NB III-ban is. Most is szeretnék ott védeni, de sajnos a körülmények olyanok, hogy ez jelenleg lehetetlen.
- A vásárhelyi éveket követõen hol folytatta a pályafutását?
- Tihanyba igazoltam, ahol a helyi (megyei I. oszt.) csapat kapusa lettem. Tihanyban a játék mellett próbálkoztam az üzleti életben is minél magasabbra jutni. Ragyogó körülmények között és nagyon jó anyagi kondíciókkal bíró csapatban védtem és ha egy picit szerencsésebbek vagyunk, akkor már abban az évben felkerülhettünk volna az NB III-ba.
- Meddig játszott ott?
- Tulajdonképpen másfél szezont, mert ekkor lehetõségem nyílt arra, hogy az Amerikai Egyesült Államokba kerülhettem. Itt a mindenki által ismert volt válogatott újpesti Tóth Zoltán kapusiskolájába kerültem. Ennek az iskolának nagyon jó a presztizse az USA-ban és nagyon boldog voltam, hogy ott lehettem.
- Ki volt az edzõje és milyen formában mûködik az iskola?
- Puskás László volt az edzõm, aki itthon a Ferencvárosnál dolgozott és önköltséges volt a képzés.
- Hogy alakult a sorsa Amerikában?
- Tulajdonképpen én mindig is Európában szerettem volna védeni, hiszen Dél-Amerika mellett azért csak itt az igazi ez a játék. Még Amerikában kerültem kapcsolatba Glázer Róberttel, az ismert edzõvel és úgy volt hogy, a Haladásban folytatom a védést. Sajnos a szombathelyi csapat abban az évben kiesett az NB I-bõl, Glázernek más dolgai adódtak és közben az amerikai lehetõségem megszûnt.
- Mit csinált ezután?
- A Mártély csapatában folytattam a pályafutásomat, ahol akkor nagyon sok olyan vásárhelyi játékos volt, akikkel korábban együtt játszottam.
- Hogy ment a védés?
- Sajnos sehogy, mert az átigazolási határidõt követõen kerültem oda és így kihagytam fél évet.
- Akkor a következõ bajnokságban...
- ... a következõ bajnokságban olyan munkalehetõségem adódott. ami teljesen kizárta, hogy védjek ezért mivel ez másfél évnyi kitérõ volt két évet kihagytam, amit nagyon nehéz pótolni. Tehát ezután kezdtem el újra védeni Mártélyon, nem tudtam kiszorítani a megye talán ma is egyik legjobb kapusát C. Molnár Lászlót.
- És Szentes?
- Nos ekkor került Szentesre Marta Dorin, akit jól ismertem és Õ szólt, hogy Janiga Laci sérült tudok-e segíteni. Természetesen örömmel jöttem és azóta itt vagyok.
- Hogyan tudott beilleszkedni a csapatba? Gondolok itt arra, hogy a Janiga név egy fogalom és azért Laci után kapuba állni bátor dolog, különösen Szentesen.
- Az biztos, hogy Janiga egy nagyszerû kapus, aki ha most beállna tudna olyan dolgokat mutatni, amit más az életében sem tanul meg. Nekem sem volt sima a beilleszkedés és bizony az elsõ mérkõzéseken nem sok sikerélményem volt. Ennek ellenére én küzdõ típus vagyok, nagyon szeretek edzeni és igyekeztem mindent megtenni annak érdekében, hogy, jobb legyek.
- Úgy gondolom, hogy ez sikerült is hiszen ma már a csapat alapemberének számit?
- Keményen megdolgoztam ezért és szeretném mindenkinek megköszönni a segítséget, akik támogattak. Természetesen még jobb szeretnék lenni, ezért dolgozom tovább.
- Hiányzott már edzésrõl?
- Nem, mikor a könyököm bedagadt, akkor is átjöttem labdát szedni.
- Egyébként sérülékeny?
- Szerencsére nem, bár a nyolcvanas évek végén egy közúti baleset következtében olyan súlyos gerincsérülést szereztem, amirõl azt mondták az orvosok, hogy csoda volt, hogy túléltem.
- Hogy látja Krisztián ezt a jelenlegi Szentesi FC-t? - Úgy gondolom, hogy folyamatosan javulunk. Fiatal a csapat, idõ kell neki, azt gondolom, hogy kellõ türelem esetén még nagyon sok örömet fog szerezni a szurkolóknak.
- Kimaradt e valami amirõl szívesen beszélne?
- Talán csak annyi, hogy ahhoz, hogy egy kapus jól védjen kell egy jó csapat is. Ezért az én sikerem a csapat sikere is.
- Köszönöm a beszélgetést és kívánunk Krisztiánnak jõ teljesítményt, a csapatnak pedig gyõzelmet a Mórahalom csapata ellen.
Bocskai I.
Vissza