Előző |
7.
oldal
|
Arnulf
keleti frank királyt 892-ben, a morvák elleni hadjáratában segítették magyarok.
A 9. század második felétől sűrűsödő nyugati kapcsolatok jelzik, hogy a magyar
törzsek vezetőinek külpolitikai érdeklődése változóban volt. Meglehet, hogy
az Etelköz területén belüli szűkebb körzet említése célzás a magyar szállások
nyugatabbra helyezésére.
Konstantin Császár úgy tudta, hogy Árpád előtt a magyaroknak nem volt fejedelmük.
Valamilyen okból Álmos fejedelemségét nem, csak fiáét, Árpádét tartotta nyilván.
A Levediában élő magyarok fölött nem volt fejedelem mondja Konstantin császár
- vajdáik voltak, akik közt az első Levedi volt, nyilván kazár rokonsága révén
is. A vajda szláv szó, jelentése hadvezér. A magyarban a törzs élén álló vezérnek
felel meg; vagyis a magyaroknak az egyes törzsek vezérei, fejedelmei fölött
álló fejedelmük nem volt. Az új méltóság megjelenésével fordulat következett
be.
Ibn Ruszta és Gardizi így jellemezte a 9. század utolsó harmadában élő magyarok
politikai berendezkedését: "Főnökük 20 000 lovassal vonul (lovagol) ki.
Főnökük neve K.nde... Ez azonban csak névleges címe királyuknak, minthogy
azt az embert, aki királyként uralkodik fölöttük, Dzs.la-nak... hívják. Minden
magyar a Dzsila nevű főnökük parancsait követi a háború dolgában, a védelemben
és más ügyekben."10
Az arabul leírt kende szót
Anonymus Cundu, vagyis Kündü alakban adja vissza. A régi törökben eredetileg
Kündii, azaz Künde alakja volt a szónak, és ebből hanghasonulás útján a magyarban
Kende lett.
A harmadik kazár
főméltóság címe k.n.d.r. kagán, Ibn Fad.hlán szerint Kundu kákán volt. A k.n.d.r.
is esetleg kundunak olvasható. A török kundu fejedelmet, királyt jelentett.
A Dzs.la méltóságot Konstantin császár jila (gilasz) szóval jelöli, amely
a gyulának felel meg. A besenyőknél a jula (gila) törzsnév volt. A magyarban
méltóság- és személynévként fordult elő. A magyar gyula, jiia a török jula
(esetleg fényes, ragyogó fáklya) köznévvel egyeztethető.
10. MEH 86