Előző
4. oldal

Levedia. A név az Alsó-Don, Alsó-Volga, Kubán és az Elő-Kaukázus határolta tág térségen belüli, valamelyik szűkebb körzetre vonatkozott. Nagyon fontos, hogy a Levedi személynév finnugor eredetű, így a belőle képzett földrajzi név is finnugor. Valós értékű fogalom, és a sztyepp délkeleti körzetére irányítja a figyelmet. Oda utal eredetmondánk Maeotisa is. Levedia színhelyének kérdése azonban a magyar őstörténetnek továbbra is nyitott problémája.
Dzsajháni, khoraszáni tudós államférfi a 9-10. század fordulóján az arab és perzsa kereskedők értesüléseit, köztük a magyarokra vonatkozókat, összegyűjtötte. Műve elveszett, Ibn Ruszta és Gardizi belőle készített kivonatai maradtak csupán meg, adataik azonban így is értékesek. Dzsajháni egyik legfontosabb értesülése bizonyosan 865 utáni, mivelhogy ez a dunai bolgárokat már keresztényeknek tudja.
Ibn Ruszta leírása és Gardizi így mutatja be a magyarok országát:
A besenyők országa és a bolgárok közé tartozó '.sz.k.l-ek országa között van a magyarok határai közül az első (szélső) határ."5 Balkhinak a magyarokat badzsirtoknak (baskíroknak) nevező szövege magyarázhatja a magyarok "szélső határának" fogalmát. A Balkhi szerinti badzsirtoknak, tehát magyaroknak "két fajtájuk van. Az egyik fajta a guzzok végein, a bolgárok mögött lakik. Azt mondják, hogy számuk vagy 2000 ember. Erdeik védelmében élnek, ezért nehezen támadhatók. A bolgárok alattvalói."6 A guzzok a Volgától keletre lakó oguz (uz) törzsekkel azonosak, akiknek szállásai a Dél-Urálig terjedtek. Közelükben éltek a besenyők. Az Ibn Ruszta és Gardizi szövegében olvasható '.sz.k.l. a bolgárok egyik (talán eszkil) ágára vonatkozik. Meglehet, hogy a névnek köze van a székelyek nevéhez, esetleg az utóbbiaknak bolgártörök eredetéhez. Balkhi feljegyzéséből nem világlik ki, hogy magyar-baskír névtévesztést követett-e el, és a baskírokra utalt, vagy valóban a magyaroknak a Közép-Volga és az Urál közötti területen maradt, volgai bolgár ellenőrzés alá került részeiről tudott.


5. MEH 86.
6. MEH 95.