Előző

3. oldal

Következő

KALANDOZÓ KÖZÉPRÉTEG

Befejezésül szólnunk kell arról a gazdaságtörténeti elképzelésről is. amely a kalandozásokat a pásztortársadalom válságából magyarázta. E nézet szerint a nomád magyar pásztortársadalom a honfoglalás után szűkebb területre szorult össze, aminek következtében a termelésből kiszorult szabad pásztorok rabló hadjáratokon igyekeztek életlehetőséget teremteni maguknak, elsősorban azáltal, hogy szántó-vető foglyokkal végeztették földjükön a földművelést. Amióta bebizonyosodott, hogy a honfoglaló magyarság köznépe földet is művelő félnomád volt, a munkaidőben távollevő kalandozó harcosok pedig zömmel a középrétegből kerültek ki, ez a magyarázat elvesztette alapjait. A "Válság"-magyarázatnak ellentmond az is, hogy kalandozó hadjáratok a honfoglalás előtt is voltak, de hasonló vállalkozásokat a normannok és az oroszok is indítottak a kazár, volgai bolgár és görög központok ellen. A nomád népek életéből vett megfigyelések ugyanakkor arra tanítanak, hogy a legelőit és állatait vesztett nomád lesüllyed, szolgává válik a vagyonos gazdaságában, s csak a harcosok egy részéből válik az új Úr alatt kísérő katona. Hogy mennyiben vált a foglyokból földművelő, mennyiben lett belőlük háziszolga, kézműves a vezérek udvarhelyein, és mennyiben adták el őket rabszolgának, azt talán a jövő régészeti és embertani kutatásai fogják megvilágítani. Az bizonyos, hogy a kalandozó harcosok a húszas évektől kezdve foglyaikat lehetőleg még külországban átváltották drágaságokra, ahelyett hogy hazahozták volna őket.
A honfoglalás után csak a felkérő szövetségesek profilja változott némileg a régihez képest. Amint hajdan a magyarok minden háborújukban együtt harcoltak a kazárokkal amint 900-ig bolgár, bizánci, morva és frank oldalról történt felkérés az akciókra. Úgy az új környezetbe való beilleszkedés után a bizánci mellett többnyire olasz, Karoling-párti francia, bajor, nyugati szláv, orosz és bolgár részről történt megkeresés, s a távoli akciók előfeltétele az volt, hogy harcosaik egy-egy szövetséges országon keresztül szabad átvonulást élvezzenek. A segítségül hívás, magyarán mondva felbérelés, a kor szokott diplomáciai formaságai szerint történt.